Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

Dí BAUMGARTEN IZIDOR feltételesen ellehet engedni: szabadságvesztés- illetőleg vagyoni büntetések. A megdorgálás pedig erkölcsi büntetés. Mikép változnék át az egyik a másikká, különösen a magyar büntető törvénykönyv uralma alatt, mely becsületbüntetéseket nem ismer? Mikép mondhatja valaki, hogy az elhalasztott és utóbb elengedett szabadság-, illetőleg pénzbüntetés magában foglalja a dorgálást — hát hová lesz a dorgálás, ha végrehajtják a szabadság-, illetőleg pénzbüntetést — és azonfelül még valami, «mert fenyegeti is az illetőt, ha meg nem javul, az ujabb esetben súlyosabb büntetést fog kapni ?» A fenyegetés — fenyegetés és ha végrehajtják büntetéssé átváltozik, de mindaddig nem büntetés. Ily változtatások össze nem egyeztethetők a helyes gondolkodás törvényeivel, melyeknek mindenki alá van vetve.* Minden birói ítélet a syllogismus logikai alakzatát gyakorlatilag megvalósitja. A felsőtételt a büntetőtörvény, az alsótételt annak megállapítása szolgáltatja, hogy vádlott a törvény által * Már helyesebb nyomon jár Reichard, midőn jogászegyleti előadásának végén kijelenti: iNera kell azt hinni, hogy minden bűncselekményt büntetni kell. Igenis vannak bűncselekmények, melyekkel szemben az a helyes eljárás, ha a tettest megintjük és megbocsátunk neki és ez megtörténhetik a második, sőt a harmadik esetben ép ugy, mint az első esetbenn. Más alkalommal ugyanaz a Reichard Zsigmond, a ki most büntetési eszközt lát a feltételes elitélésben, tisztában volt magában aziránt, hogy a Btk. 92. §-a lehetővé teszi a bírónak, hogy a bűncselekmények legnagyobb részénél a büntetést tgyakorlati hatásában* teljesen elengedje. «A mi törvényünk 92. §-a szerint ugyanis» — úgymond a biró büntetésenyhitési jogáról a ((Jogtudományi Közlöny* 1890. évi 8. és köv. számaiban közzétett dolgozatában — «a bűncselekmények legnagyobb része, t. i. mindazok tekintetében, melyeknek maximuma államfogház, börtön, fogház vagy pénzbüntetés, a concret esetben kiszabható minimumot az egynapi szabadságvesztés vagy egy (rtnyi pénzbüntetés képezi. Ezen minimumok gyakorlati hatásukban egyenlők avval, mintha a törvény a birót a kiszabható concret minimum tekintetében egyáltalán nem korlátolná, mert egy frt pén%- vagy egy napi fogházbüntetés a tettesnek, okozott szenvedés vagy javítás tekintetében a büntetés teljes elengedésével egyenlőn. Továbbá ugyanott ($9. 1. 1. jegyzet): ((Bizonyosnak látszik előttünk az, hogy egy napi fogház kiszabását oly büncsclekvényre, melynek rendszerini büntetése néhány évi börtön, mind a tettes, mind a társadalom a büntetés teljes elengedésének tekinti*. Ha tehát az egy napi fogház- vagy két korona pénzbüntetés végrehajtása is gyakorlati szempontból összeesik a büntetés teljes elengedésével, honnan veszi Reichard a büntetési elemet abban az esetben, ha ezek a büntetések tényleg — lehöt nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is — elengedtetnek. Igaz, hogy ő nem egy napi, hanem 1 — j havi fogházat akar elengedni, de változtat ez a lényegen? Ha az elengedett egy napi büntetés nem büntetés, akkor az elengedett 15 napi fegyházbüntetés sem az.