Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

A KEZDŐ BŰNÖS KÍMÉLÉSE. 349 a ki nem és kor, előélet, testi és lelkiépség stb. tekintetében osztályozza az elitélteket, esetleg az igazságügyi kormány. Ez utóbbi oly elitélteket, kik büntetésük kétharmad, illetőleg háromnegyed részét kitöltötték és szorgalmuk, valamint jó magaviseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak: a fegyházból vagy börtönből közvetítő intézetbe szállíttathatja, sőt büntetésük hátralevő részét el is engedheti. Megteheti azt is — ha szociálpolitikai áramlatoknak engedni akar — hogy jeltételesen megkegyelmez* azaz általános szempontok szerint megkülönböztet kezdő és haladott bűnösök között és az előbbiek büntetését egy bizonyos határidőn belül függőben tartja mindaddig, mig magaviseletük által a büntetés elengedésére vagy végrehajtására reászolgáltak. ** Ez utóbbi jogositványát — törvény utján — átruház* A feltételes megkegyelmezés és nem a feltétéles elítélés — a mint ezt dr. Balog Arnold tanítja —• kiépítése a feltételes szabadlábra helyezésnek. Valamint ez utóbbinál büntetését kitöltőnek a letartóztató intézetben tanúsított jó magaviselete a büntetés hátralevő részének elengedését, ugy az elitéltnek jó magaviselete a büntetés megkezdése előtt annak elhalasztását, illetőleg elengedését vonja maga után. Az organikus kapcsolat a feltételes szabadlábra helyezés és feltételes megkegyelmezés között e szerint fennforog, de nem a feltételes szabadlábra helyezés — kormányzati actus — és a feltételes elitélés — bírói actus — között. E tévedés, hogy a ((feltételes elitélés csupán további kiépítései) (Jogt. Közi. f. é. 12. sz.) a feltételes szabadlábra helyezésnek — ugy látszik — folyománya egy másik tévedésnek. A czikk írója ugyanis azt hiszi, hogy a bíróságok hatalmazzák fel a büntetést végrehajtó közegeket arra, hogy a büntetés utolsó negyedét, illetőleg harmadát a megfelelő esetekben elengedhessék. («A 10 évi fegyházbüntetést a biró abban a meggyőződésben szabja ki, hogy ennyi volna szükséges a concrét esetben. Felhatalmazd azonban a büntetést végrehajtó kötegeket, hogy ha látják, hogy a büntetés czélja előbb éretett el, akkor az előre meghatározott idő 3/4-ének, illetőleg 2/5-ának elteltével az elitéltet a közvetítő intézetbe vagy szabadlábra helyezhetik* Jogt. Közi. u. o.). Nem a biró, hanem a törvény (Btk. 46. és 48. §-ai) hatalmazza íel nem is a büntetést végrehajtó kötegeket, hanem az iga^ságügyminis^tert a közvetítő intézetbe való szállítás, illetőleg szabadlábra helyezés elrendelésére. ** A német birodalomban nem tudott magának helyet szorítani a feltételes elitélés. De a legtöbb német államban — Szászország kezdeményezésére (189^. évi márczius hó 2?-ikén) — az igazságügyi kormány fejedelmi jóváhagyással kibocsátott rendelet alapján és pedig 1905. évi január 1. óta a birodalmi igazságügyi kormány közvetítésével megállapított szabályzat szerint gyakorolja a feltételes megkegyelmezés jogát. A mérvadó szempontokat illetőleg lásd Klee czikkét a nZeitschrift f. d. g. Strafrechtsw. XXIV. köt. 69. s köv. I. Ausztriában, mely hasonlag nem honositotta meg a feltételes elitélést, abban az időben, midőn Koerber miniszterelnök vezette az igazságügyminiszteriumot, ő felsége az osztrák császár 1902. évi november hó 24-én az igazságügyminisztert felhatalmazta arra, hogy bocsásson ki kötelező utasítást a bíróságokhoz, miszerint különös tekintetre méltó esetekben fiatalkorúak megkegyelmezését javaslatba hozzák. Dr. Plósz Sándor minisztersége alatt tóbb ízben tettem javaslatot a német biro-