Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

A KEZDŐ BŰNÖS KÍMÉLÉSE. 347 illetőleg elengedése között az észszerű összefüggés már azért sem létesíthető, mert a bűnösség fokának megfelelő — adaequat — büntetés kimérése szempontjából nincs különbség a «feltételes* és a «feltétlen» elitélés között.* A biró ugyanazon elvek szerint * A Reichard-féle constructiónak szellemessége és eredetisége ott kezdődik, hol annak törvényszerűsége végződik. Az «adaequat» büntetés elmélete nemcsak a bűnösség foka (magas és alacsony) és a büntetés tartama között (hosszú vagy rövid) különböztet meg, hanem egy keresztmetszetet is csinál a büntetésnemek között a szerint, a mint csak kiszabják azokat, vagy végre is hajtják. («Világos az is, hogy különbség van a között, hogyha valakit egy napra ilélünk föltétlenül, vagy három hónapra föltételesen*.) Ennek megfelelőleg osztályozza azután Reichard a büntetendő cselekményeket. «Vannak oly cselekmények, a melyeknél adaequat, hogy azok valamely csekély pénzbüntetéssel vagy akár i—2 napi szabadságbüntetéssel feltétlenül megtoroltassanak, ellenben vannak olyan más cselekmények, melyeknél egyáltalán nem volna adaequat pénzbüntetés vagy 1—2 napi szabadságbüntetés kiszabása, hanem igenis adaequat a repressio ama módja, a mely a feltételes elitélésben nyilvánul és a mely egyfelől csekélyebb még a pénzbüntetésnél is azzal, hogy nem feltétlenül szabatik ki, de másfelől súlyosabb is lehet a feltétlenül kiszabott egész csekély büntetésnél, mert hatályos abban az esetben, ha a deliquens az ujabb bűncselekményektől nem tartózkodik.» E szerint vannak cselekmények, melyeknek megfelel a megérdemelt büntetés végrehajtása (1—2 napi szabadságvesztés) és mások, melyeknek megfelel a bűnösség fokát messze túlhaladó büntetés (1—2 napi szabadságvesztés helyett 1 — ] havi szabadságvesztés] kiszabása, mely azonban csak akkor hajtatik végre, ha «a deliquens ujabb bűncselekményektől nem tartózkodik». Tehát most már tudjuk, mi a különbség feltételesen és feltétlenül végrehajtandó büntetések között. Az egyikből többet lehet adni, mint a másikból. De még nem tudjuk, hogy milyen bűncselekmények sorolandók a feltétlenül és súlyuk szerint, és feltételesen és súlyukon felül büntetendő cselekmények közé. Az utóbbiak közé nem tartozhatnak a fent felhozott esetek, melyeknél a concrét cselekmény (rózsalopás, jogosnak vélt igény önhatalmú érvényesítése, jogtalan végrehajtás tettleges megakadályozása)bünösségi tartalma oly mélyen esik az abstract cselekmény (lopás, zsarolás, hatóság elleni erőszak) színvonala alá, hogy «a bíró vér^ő szívvel mondja ki a szabadságbüntetést a törvény alapján*. Ezeknél a biró szeretne ugyan kisebb büntetést adni, de nem tud; azoknál pedig, melyeket Reichard az ő külön elmélete szerint a feltételes elitélés körébe utal, adhatna ugyan enyhe büntetést (1—2 napi szabadságvesztést), de nem akar adni, hanem súlyos büntetést szab ki, de végrehajtását függőben tartja. Milyen delictumok tehát azok, melyeket feltétlenül enyhén, és milyenek azok, melyeket feltételesen súlyosan kell büntetni? Reichard csak a párviadalt emliti. («Ha a párbajozóra feltételesen egy fél vagy egy egész esztendei államfogházat szabnánk ki, ez arra a czélra volna alkalmas, hogy az illetőt a későbbi párbajozástól visszarettentsük.») Ennél a vétségnél azonban a büntetés végrehajtását nem lehet függőben tartani. A feltételes elitélés csak azokat a rövid tartamú szabadságbüntetéseket akarja helyettesíteni, melyeknél a ragályozás esete fennforog. Ezek közé a custodia honesta nem tartozik. Azt hiszem az elmélet constructorát zavarba is ejtené a két osztályba sorozott delictumok szabatos elhatárolása. E tárgyban nem a cselekmény, hanem a tettes minősége dönt. Vannak, a kik csak saját kárukon akarnak okulni, és vannak, kiket a fenyegetés is megriaszt. E szerint mégis a tettes és nem a cselekmény minősége lenne mérvadó a büntetés végrehajtásának, illetőleg elhalasztásának kérdésében. Ez felel meg Reichard régibb felfogásának is, ki az 1878 : V. t.-cz. módosításáról készített tervezetében (95. §. b) sz.) a birót fel-