Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A csökkent beszámitóképességről

l8 Dr BAUMGARTEN IZIDOR azok szoros megkülönböztetését a rokon vonásokat feltüntető szomszédoktól, és végre jellemző ismérveik szabatos felsorolását. Szóban forognak tehát mindazok, a kik akár származásuknál, akár életmódjuknál akár mindkét tényező összhatásánál fogva állandó lelki rendellenességekben szenvednek, melyek azonban legsúlyosabb eseteikben sem tüntetik fel az akarat szabad elhatározását kizáró elmebaj jellegét és legenyhébb jelentkezésüknél is az egyént elhatározásában és cselekvőségében pathologikus szinben mutatják. Nem tartoznak tehát ide a kényszerképzetek hatása alatt álló, psychologiai befolyásoknak hozzáférhetetlen, pathologiai és nem psychologiai indokoknak engedő elmebajosok. De ép oly kevéssé sorolhatók ide a physiologiai zónában mutatkozó eltérések, melyek a természeti lények végtelen változatosságánál fogva a sok és a kevés, az erős és a gyenge, a nagy és a kicsiny alakjában jelentkeznek — akár az intellectus, akár a szellem szempontjából nem üti meg a középmértéket a kérdéses egyén. Nem tartoznak ide a physiologiai fejlődési és visszafejlődési szakok, milyenek a fiatal és aggkorban észlelhetők. Végül nem külső, hanem belső okok hatása forog itt szóban. Nem a nevelés hiánya vagy a rossz nevelés eredménye, mely a jó irányú eszmetársitást ki nem fejleszti vagy a rosszirányút elősegíti: a család vagy a társadalmi környezet káros suggestiv hatása. Nem is a megszokás hatalma, mely majdnem automatice váltja ki az elhatározást, mihelyest az alkalom ingere az öntudatra hat. Az u. n. nem teljes értékűek osztályába sorozandók tehát első sorban a fogyatkozásokban szenvedők. A defectusok lehetnek olyanok, melyek az egyént a rendesnél gyöngébbnek tüntetik fel a létért való küzdelemben. A tettes intellectusában fogyatékos. Mások nélkülözik azt az etikai ellensúlyt, mely rendszerint az egyént cselekvőségében feszélyezi. Szabadabban mozognak, s ekként énjüket mások rovására kíméletlenül érvényesíthetik. A valódi «Ubermensch»-ek, ha nem akarjuk «Unmensch»-eknek nyilvánitani. Ezek a szokásszerü bűnösöktől annyiban különböznek, hogy ez utóbbiaknál az erkölcsi érzel-