Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - A norvég és svéd államkapcsolat revisiói. 1. [r.]

A NORVÉG ÉS SVÉD ÁLLAM KAPCSOLAT REVISlÓl. 299 mum három ezer embert szabad a másik állam területére átvezényelni. Ezek az államkapcsolat alapvető, elvi institúciói, de ezekhez egy jókora államjog kapcsolódik még, mert Svédországnak az a czélja, hogy tényleges supremáciáját fönntartsa, sokféle komplikációra vezetett. Lévén a két államnak közös királya, a norvég alaptörvény 11. §-a azt rendelte, hogy ha fontos akadályok nem gátolják, «töltsön minden évben némi időt Norvégiában". Ez a contemplált paritás nagy és fontos keresztültörése, mert valóban a király egyforma hosszú időt kellett volna, hogy töltsön mindkét államában. De Norvégiában tudták, hogy a király nem fogja az évnek hónapjait tölteni Krisztiániában, a hol akkor még nem volt királyi palota, nincs udvar s a követségek Stockholmban székelnek. Nem is tudták elképzelni a norvégek sem, hogy az uralkodóház tagjai hosszabb ideig birjanak norvég földön lakni. Az 1814 novemberi alkotmányozó gyűlés elvetette Weidmannak azt a javaslatát, hogy a trónörökös tizenkét éves korától nagykorúságáig lakjék Norvégiában s mikor 1830-ban a törvényhozás ellenzéke azt kivánta, hogy az alkirálynak kinevezett királyi herczeg foglalja is el hivatalát és éljen Krisztiániában, az egyik legeminensebb államférfiú, Aall azt mondotta, hogy: «Rut egoizmus volna Norvégiától, ha a királyi háztól olyant követelne, a mit az nem teljesithet». Ezzel a fölfogással acceptálta akkor Norvégia az alkirályi és helytartói állást is, sőt ugy, hogy helytartónak svédet is nevezhessen ki a király, a mint tényleg, az unió kezdetétől 1829-ig svéd helytartók kormányozták Norvégiát; azután hét éven át betöltetlen volt az állás és 1836-tól 1855-ig két konzervativ norvég mágnás Wedel és Lövenskiold volt helytartó, mig 1873-ban a storting eltörülte az évek óta betöltetlen hivatalt. A király közössége a két állam belső kormányzatában is okozott változást.