Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - A norvég és svéd államkapcsolat revisiói. 1. [r.]

294 SZÁSZ ZSOMBOR és végül az, a melyik az utolsó két évben folyt s az unió fölbontásával végződött. Ezeket fogom ismertetni a következő lapokon. I. Az eredeti alkotmány. A kiéli békekötéssel 1814 januárjában VI. Frigyes dán és norvég király lemondott Norvégiáról a svéd király részére. A béke a napóleoni háborúk eredménye volt; a levert császár szövetségese, a dán király elvesztette egyik államát, Norvégiát s a koalicziót támogató svéd király kapta kárpótlásul a nemrég elvesztett Finlandért. A norvégek nem ismerték el ezt a transactiót. A kormányzó Krisztián Frederik dán herczeg irta pár nappal később proklamáeiójában: «A norvég nép, miután a király föloldta hüségesküje alul, egy független nemzet teljes jogával nyilatkoztatja ki, hogy nem veti magát a svéd király alá, hanem érvényesiti és megvédi önállóságát és függetlenségét.» A herczeg ideiglenesen átvette az ország kormányát és összehívta az országgyűlést. A storting, a nemzetgyűlés, május közepére alkotmányt készitett s ennek alapján a hónap 17-ikén királylyá választotta Krisztián herczeget. A svéd király egyelőre nem avatkozhatott a dolgok folyásába, mert a hadsereg a kontinensen volt elfoglalva a napóleoni háborúk utolsó momentumaiban. Az uj alkotmány, XVIII. századbeli eszmék szerint, liberális, demokratikus monarchiát teremtett.«Vegyes kormányformát »T mint tervezője, Falsén irta, «melyben a monarchia demokraczia által van korlátolva». Előttük volt az amerikai és franczia alkotmány s a spanyol cortes-constituczió. A megszerkesztett alaptörvény, a Grundlov szerint, Norvégia szabad, oszthatatlan, önálló állam, államformája korlátolt,