Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - A birtokjog fogalma

288 Dí SCHWARZ GUSZTÁV. szemben alperes a maga erősebb jogára kifogás alakjában nem luvatko-haük, hanem, hogy a petitorium kérdése külön perre marad. így sokszor tesz a jog, ha egy kérdést gyorsan és simán akar elbíráltatni. A perkérdést más kérdések belevonása által nem engedi összebonyolítani, hanem ez utóbbiakat külön perre (ad separatum) utasitja. így a római jogban a depositarius, kinek viszontkövetelése van, e jogot az actio depositivel szemben excipiendo nem érvényesítheti, hanem külön perre (acti depositi contraria) utasittatik. A mai váltóperben az alperes a maga ellenigényeit nem érvényesítheti kifogás alakjában, hanem azokkal külön (polgári) perre utasittatik. Általában a beszámitás kifogása, sőt a viszontkereset is csak akkor van megengedve, ha az a kereseti igény elbírálását a kelletén tul meg nem nehezíti, különben az ellenigények ad separatum utasíttatnak, stb. Egyébiránt ez az intézkedés inkább perjogi természetű és a birtok fogalmára korántsem olyan lényeges, mint a hogy ezt feltüntetni szokás. A birtokjog megmaradna az, a mi akkor is, hogyha a római jog az exceptio dominiinak (vagy az exceptio Publiciananak) helyt is adna a birtokperben. A birtokjog ez esetben kevésbbé absolut (t. i. a tulajdonos és a jóhiszemű szerző ellen nem ható) dologi jog volna, csak ugy, a mint kevésbbé absolut jog a jóhiszemű szerző joga is, melylyel szemben hiszen szintén helye van az exceptio dominiinak: de azért mégis csak jog maradna, még pedig (bár kevésbbé) absolute ható dologi jog.* /) Nem példátlan végül a birtokjognak az a sajátsága sem, hogy fennállása a birtoklás tartamához van kötve. A legtöbb * Ujabban egyébiránt Ubelohde (Interdikte V. 20 köv. 97 köv. I^J köv. 450 I.) figyelemre méltó okokat hozott fel a mellett, hogy a classikus jogban (mindaddig, mig a császári törvényhozás a tulajdonosnak az önsegélyt meg nem tiltotta (682. 1.) az inderdictum de vi (quotidiana) a tulajdonos ellen meg nem adatott ; és ha őt az előbbi birtokos deiiciálta, akkor a tulajdonos int. de vi-jével szemben amannak az exceptio violentas possessionis meg nem adatott (V. 97—98. 1.); hasonlóan a tulajdonos int. uti poss. ellenében sem volt helye az exceptio violentse possessionis-nak (431- 1.). Más szóval: a classikus jogban a tulajdonos a maga dolgát minden harmadiktól erőszakkal is (csak fegyveres erőszakkal nem) elvehette. A birtokperben tehát ennyiben a tulajdonkérdés is bizonyítás és döntés tárgyát képezte (29. 1.). Hasonlóan rendszerint nem volt támasztható a tulajdonos ellen az int. de precario és az exc. precarias possessio-