Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

280 VARGHA F. ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. ság, ha az olyan lapot fa kiadót, szerkesztőt, szerzőt), melynek iránya nemzet-, állam-, társadalom- vagy erkölcsellenes, fegyelmi uton felelősségre vonná. — A büntetés már részletkérdés. Kiemelem azonban, hogy a törvény, mely a kamarákat szervezné, a többi közt a legsúlyosabb fegyelmi büntetések közé felvehetné a lap betiltását, kiadói vagy szerkesztői jogosultság megvonását. Hangsúlyozom, hogy ez a végső esetben kiszabandó büntetés volna; mikor már más módon a lap romboló s társadalom pusztitó irányzatán segiteni nem lehet. Természetesen ez a javaslat veszélyes volna, ha szakbirák ülnének a fegyelmi bíróságban, ha azonban oda tizenkét hírlapírót ültetünk a jury mintájára s ha a biróság sorshúzás utján alakulna meg: a hírlapírók autonóm bírósága nagyon alkalmas volna arra, hogy a belső betegség meggyógyittassék, S mi történjék a külső ellenséggel? Erre feleletem az, hogy ha a kamara törvény által van szabályozva, s viszonya a kormányhoz s törvényhozáshoz szintén törvényben állapittatik meg, fellépésének mindig lesz olyan súlya, a mi a támadás visszaverésére alkalmas. Különösnn, ha megfontoljuk azt, hogy a hírlapírókat támadás mindig az elfajulás miatt éri; olyan belső baj miatt, melylyel szemben mai szervezetlenségében teljesen tehetetlen a sajtó, s mégis a\ erkölcsi szolidaritás folytán kénytelen ott is védekezni, a hol kamarai szervedet mellett bizonyos egyénekkel szemben maga is a megtorlás útjára lépne.