Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. hogy a sajtóbüncselekmények járványszerüleg lépnek fel bizonyos lapokban s bizonyos időszakokban. Ennek a járványnak a kóranyaga vagy a társadalomban fölmerült s azt izgatottságban tartó eseményekben, vagy a hirlapiró agysejtjeiben tenyészik. Mindkét esetben krónikus lefolyású és sokáig nem tart; — semmiesetre sem tart addig, a mennyi idő szükséges egy pör lefolytatásához. Ez alatt az idő alatt azonban gombamódra terem a kriminalitás az illető lapban, a nélkül, hogy Illés javaslata szerint tehetnénk valiamit ellene, mert mire büntető Ítéletet kapunk, a járvány is kitombolta magát, akkor azután már lefoglalásra sincs szükség. Bizonyos dolog, hogy a lefoglalás mindig fájó sebe volt a sajtónak; ezt a korlátolást azonban rendezett társadalmi viszonyok közt a rend kedveért el kell tűrnie. Ezt követeli a jogegyenlőség s az igazságszolgáltatás pártatlansága. Törvényeink a sajtószabadság dolgában úgyis tovább mentek, mint bármely európai állam * ha még egy rövidke lépést teszünk, — már nem sajtószabadságunkat tágítjuk, hanem a sajtót a büntevés szabadságára hatalmazzuk föl. El kell ismernünk, hogy a kultúra terjesztése körül az oroszlánrész a sajtót illeti meg ; — hiszen a műveltség azelőtt csak döczögve haladt, mig a rotácziós gépek száz és százezer példányban nem ontották az ismereteket terjesztő nyomtatványokat. Ebből azonban nem következik, hogy a sajtónak kiváltságokat kell élvezni a társadalom többi osztályaival szemben. A mai jogrend csak az uralkodót vonja ki a földi igazságosztó hatalom alól, de ehhez az évezredes privilégiumhoz éppen a sajtó nem formálhat jogot, mely úgyszólván akkor született s akkor nőtt nagyra, mikor az emberi jogok felszabadultak az abszolút uralkodók zsarnoki hatalma alól s a mikor az osztálykiváltságok rombadőltek. Sőt! Éppen a sajtó volt az, mely a szabadságjogok kivívásában mindig a tűzvonalban harczolt, a * V. ö. «Sa|'tószabadság» cz. dolgozatomat a 25 s köv. 1. 18*