Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

272 VARGHA FERENCZ Vajon őseink nem tartották-e igazságosnak ezeket az embertelenségeket; nem ragaszkodtak-e görcsösen azokhoz ?! Bizonyára, époly jónak, bölcsnek tartották szörnyű büntetéseiket, mint a hogy ma is esküsznek a «Vergeltungstrafe» hivei igazaikra. Pedig már akkor élt Beccaria, sőt Bodó munkájának második kiadása után (1758) hat év múlva adta ki «A bűntett és büntetése cz. munkáját, a mit kellőképen csak a mult század második felében tudtak megérteni. íme! A szent Jánosbogár fénye nem tudta bevilágitani az éjszakát; a nagy ember lángeszét nem értették meg kortársai. Öt az intuitio magasra emelte; a tömeget azonban nem tudta magához felemelni s csak száz év múlva érte őt utói. Valamely intézménynek értékét igen nehéz megítélni annak, a ki egy erkölcsi levegőben él az intézménynyel, mert az ahhoz tapadó érzelmek lépten-nyomon megbénítják a tárgyilagos kritikát. Le kell tehát rázni magunkról a tradicziók nyűgét s minél jobban megszabadulunk azoktól annálinkább képesek vagyunk az intézményt a maga társadalmi értékében megbírálni s összehasonlítani azokkal a társadalmi tényezőkkel, melyekkel összefüggésben áll. Ha az ügyészségnek s a kormánynak egymáshoz való viszonyát értékelni akarjuk; tekintsünk el annak harminczöt éves múltjától s a hagyományoktól és csak a^t vizsgáljuk, hogy a; ügyészség igazságszolgáltatási vagy politikai tényező-e vagy sem ; továbbá a szabadságjogok veszélyeztethetők-e, ha az ügyészi intézményi, mely oly sok kényszerítő hatalommal rendelkezik, a kormány szolgálatába rendeljük; végül, hogy az ügyészség mikor szolgálhatja az igazságot jobban akkor-e, ha kizárólag az igazságügyi szervezetben működik, vagy akkor, ha az igazságot a politikával keveri össze s ezért amazt gyakran feláldozza? A felelet nem lehet kétséges. Nincs ugyan szoros összefüggésben az ügyészség függő vagy független helyzetével, de közvetve mégis kapcsolatban áll vele az a kérdés, hogy a sajtó minő rendszabályoknak vettessék alá.