Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. 269 kifejlődött megszokásba ütközik, a mi immár a hagyományok konzervatív erejével tiltakozik minden ujitás ellen. De hát a hagyományok fentartó ereje előtt csak akkor szabad meghajolnunk, ha az az észszerüség — s társadalmi intézményről lévén szó — a társadalmi igazság követelményeinek megfelel. Már pedig láttuk, hogy a miniszter rendelkezési joga békés viszonyok közt s az alkotmányos jogokat tisztelő kormánynál jobbára csak a papirosán van meg; erőszakos miniszter alatt s főleg zavaros társadalmi viszonyok kö%t ellenben kés; veszedelmet rejt magában a polgárok szabadságjogaira. A ki elfogulatlanul vizsgálja a kérdést s ki tud bontakozni a hagyományokhoz való ragaszkodás érzelmének zsarnoki hatalma alól, az bizonyára egy nézeten lesz velem. Nagyon jól tudom, hogy midőn valamely meggyökeresedett intézményről vagy társadalmi szokásról van szó, igen nehéz annak szuggesztív légköréből kiemelkedni. Ez azonban épen nem bizonyitéka a konzervativ álláspont észszerüségének. Emberi természetünkben rejlik a konzervativ gondolkozás, a mi bölcs dolog akkor, ha az észszerű s czélszerühöz ragaszkodunk, de valóságos elemi csapás a kultúrára, ha olyasminek fenmaradásáért küzdünk, a mi sem az egyénre, sem a társadalomra nem hasznos s nincs is benne egy szemernyi társadalmi igazság sem. A műveltségnek s haladásnak igen sokszor volt már akadálya a hagyományokhoz való ragaszkodás, a minek oka abban van, hogy a társadalom ép ugy, mint az egyes ember jobban szeret a kitaposott csapáson haladni, mint a rögös utakon. Persze, mert az uttörés kényelmetlen s fáradságos. A lelki folyamatok a kijárt idegutakon könnyebben bonyolódnak le, mintha uj idegcsapásokat kell kitaposni; valamiképen az izmok is kényelmesebben mozognak, ha ugyanazt a munkát kell végezniök napról-napra. Ez a szabály nemcsak az egyes emberre, hanem a társadalomra is áll; nemcsak az egy ember, hanem a tömegek lélektana is igy magyarázza a tradicziók fen-