Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

2ÓO VARGHA FERENCZ jogainak elismerése s tiszteletben tartása. Az 1876: XIII. t.-cz.r az elavult régi cselédtörvény, a mit a szocziális mozgalom már régen zsarnoki törvénynek tart, 52. §-ának II. f. p. kijelenti, hogy a cseléd rögtön elhagyhatja helyét, ha: «a gazda ió kilométernél távolabb fekvő községbe teszi át lakását*. Még a cselédet sem lehet akarata s megkérdezése nélkül más községbe hurczolni: de a kormánynak joga van az ügyészség bármelyik érdemes tagját meghallgatása nélkül bárhova áthelyezni vagy ügyészi állásától megfosztani. Az ügyészség tagjai vannak ily deszpota lánczokkal a hatalomhoz lánczolva; ama testületnek tagjai, a mely összetételében s egyes részeiben a társadalom morálja, rendje és békéje fölött van hivatva őrködni, a melyiktől önzetlenséget, sokszor önfeláldozó munkásságot, becsületet tisztességet, — s egy fejjel magasabb erkölcsi szinvonalat követel meg mint sok egyéb társadalmi állástól a törvény, az állam, a kormány s a nagyközönség egyaránt. És mély elszomorodás vesz rajtunk erőt, s az erkölcsi felfogásokba vetett hitünk szinte megroppan, midőn azt olvassuk az ügyészi Szervezetről szóló törvény országgyűlési tárgyalásának anyagából, hogy a törvényhozó testületben egyetlen egy képviselő akadt csak, a ki ez ellen a deszpota szakasz ellen felszólalt s a birói elmozdithatatlanságot ki akarta az ügyészekre terjeszteni; ez a humánus, alkotmányos érzésű képviselő Vidliczkay József volt.* Az előadó azonban megmagyarázta, hogy ez a rendelkezés szükséges, mert «ha vélemény különbség támad a kormány és ügyész közt, akkor a kormány ugyan mondhassa, hogy ezen ügyész nem fogja többé akaratát tolmácsolni; hanem ne legyen azért kitéve annak, hogy végkép elveszítse hivatalát, hanem más alkalmazást nyerjem) (u. o. 167. lap.). Mennyi kegyesség és mennyi alkotmányos érzék! — Hono* Orsz. gyűlési napló XVI. köt. 165. oldal.