Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. tes előmozdítását jelenti; a hol politikai ellentétek egész a végletekig menő szertelenségbe nem csapnak át: ott a miniszter rendelkezési joga a gyakorlatban alig érezhető, s ha a béke boldogságát valamely ország hosszú időn át élvezi, az lassanként ki is kerül a forgalomból. Ha azonban az egyensúly megbomlik, a hatalomnak minden fegyvere előkerül a régi lomtárból, a mivel sebet lehet ejteni s támadást visszaverni. Békés társadalomban a miniszter utasítási joga a sajtóperekre s királysértési perekre zsugorodik össze. Mihelyt azonban a társadalom szervezetének valamely részében a béke megbomlik, azonnal az ügyészségeket rántja elő a hatalom s azzal akarja orvosolni a társadalom betegségét. Mert az bizonyos, hogy ha valamely rétegben váratlanul, tömegesen jelentkeznek a törvényellenes cselekmények, ott baj van, a társadalom testének az a része beteg. Vájjon bölcs és okos intézkedés az ilyen; vájjon a miniszter utasitási jogának gyakori igénybevétele meggyógyítja a betegséget? Én alig hiszem. Drákói fellépéssel talán pillanatnyi sikert érünk el, de ez csak azt hozza magával, hogy az elégedetlenség mélyebb gyökereket ereszt s a gyűlölet elkeseredettebb lesz. A bölcs és előrelátó kormány minden társadalmi bajt eredetében s okaiban vizsgál meg, épen ugy, mint az orvos s azután alkalmazza a megfelelő gyógymódot. Nem előrelátó s nem is óvatos azonban a hatalom akkor, ha minden társadalmi bajt csak erőszakkal, börtönnel s bitófával akar gyógyítani. Ismétlem, hogy békés időben sem a hatalomnak, sem a társadalomnak nincs szüksége arra, hogy a kormány a közvád kezelésébe beleártsa magát. Mozgalmas időkben pedig olaj a tűzre. A kormány beavatkozása csak egyetlen egy esetben volna jogosult, akkor t. i. ha bizonyos volna az, hogy a kormány a perindítás horderejét és szükséges voltát társadalmi szempont-