Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Három uj olasz igazságügyi törvényjavaslat

240 SZEMLE. (Difesa gratuita dei poveri). A javaslat 27 §-ból áll. Ennek értelmében a szegényvédelem kezelését állami hatóságok végezik. Minden felebbviteli. bíróságnál szervezendő egy szegényvédelmi hivatal, az alsó bíróságoknál pedig ennek egy-egy osztálya. Ezek vezetésével a bíróság vagy ügyészség valamelyik tagja van megbízva, a ki megbízatásának tartama alatt egyéb teendőket nem végezhet. (1—4. §-ok). E hatóságokhoz ezenktvül beosztatnak birójelöltek és gyakorló ügyvédek is. A hol ilyen hatóságok nem szerveztetnek, ott egyes ügyvédek bízatnak meg a szegényvédelem ellátásával (5. §.). A szegény védelemre való jogosultságot a hivatal vezetőjéből, egy birói vagy ügyészi tagból (a szerint, hogy a vezető ügyész vagy bíró) és a helybeli ügyvédi kamara elnökéből vagy helyetteséből alakult bizottság állapítja meg (12. §.). E határozat alapján a védő kirendeléséről a hivatal vezetője gondoskodik (14. §.). Az ily módon kirendelt védők megfelelő javadalmazásban részesülnek (18—19. §-ok). A javaslat végül rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a jótékonysági egyesületek s más hasonczélu intézmények mi módon vehessenek részt a szegény védelemben. T. V. P SZEMLE. — Günther Antal a sajtószabadságról. Az uj igazságügyminiszter a képviselőház febr. 26-iki és 28-iki ülésein fontos kijelentéseket tett. Az esküdtbiróságot nemcsak politikai intézménynek, hanem igazságszolgáltatási követelménynek is tekinti. A sajtószabadságot esküdtbíróság nélkül elképzelni nem tudja. A sajtó visszaéléseinek orvoslása nem az esküdtszék hatáskörének megszorításában és nem is az előleges lefoglalásában, hanem más téren keresendő. így nevezetesen szükséges az eljárásnak gyorsítása. Ép ugy szükséges a büntetések szigorítása. De szükséges e mellett az esküdtbíróságok működésének hatályosabbá tétele és a működés függetlenségének minden befolyás ellen való biztosítása. Lehetetlenné kell tenni a stróhmanokkal való operácziót, a büntetés pedig a valódi bűnösöket érje szabadságvesztési és pénzbeli büntetésben. Ezek azok a vezérelvek, a melyek a kormány kebelében folyt tárgyalások alapján irányadóknak tekinthetők.