Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - A jogi személy magyarázata [könyvismertetés]

234 IRODALOM. nos módon oldotta meg. Igaz, hogy ez a sejtés az öntudattól, ez az óvatostapogatódzás az elvi formulázástól nagyon távol volt; de a világosság, a mely e tanból a jogi és gazdasági élet egész szövevényére hárul, a ((beállítás*, melyet e tan tesz lehetővé, a perspectiva, a melyet a társadalmi élet egészének áttekintésénél megnyit — ez az, a mi uj, meglepő, nagyarányú. Nem hiába hangsúlyozza unos-untalan az uj magánjogi iskola, hogy gazdaság és jog ugyanannak az egy jelenségnek kétféle szemléletmódja, hogy gazdaság és jog egy és ugyanaz. A mi tartalmilag gazdaság, az alakilag jogszabály. A mi külsőleg jog, annak magva nem egyéb, mint gazdaság.1 Maga a társadalmi élet egésze nem egyéb, mint embereknek a jog (és más alárendeltebb jelentőségű normák) által szabályozott együttműködése. Nincs társadalmi élet jogszabályok nélkül, s minden jogszabály anyaga valamely társadalmi életnyilvánulás. A társadalmi életnek már most épugy, mint a jogi szabályozásnak közös alapjelensége a vagyon. A vagyon egyszersmind gazdasági alapfogalom és irányadó jogi alapkathegoria. A míg valamely embercsoport nem különít el a maga számára sajátul bizonyos tárgyi javakat, azaz, a mig valamelyes vagyon nem keletkezett, addig lehet szó együttélő emberek csordájáról, de nem lehet szó társadalomról. A vagyon az, a mely a társadalom fogalmát megalkotja, s egyúttal a vagyon az, a mely a társadalom tagolásánál egységül szolgál. A vagyonnak a személylyel való identificálása a római jogfelfogás sajátja. Sem azelőtt, sem azután nem akadt társadalom, mely oly rideg következetességgel vitte volna keresztül azt az elvet: a hány (bizonyos kellékekkel biró) személy, annyi vagyon. A primitív római társadalomban a vagyonok számának összege egyenlő a civis Romani patres familias számának összegével.2 A rómaival ellentétben a germán jogfelfogás — és ez vált uralkodóvá a kontinentális jogokban — a vagyon fogalmát objektivizáija, függetleníti az azt élvező személytől: a jogi egység attribútumát a személyről átviszi magukra a javakra. Ezért a vagyon mint egység fennmarad, tekintet nélkül a jogalany fennállására. A vagyonegységnek ez a felfogása tette alkalmassá a germán jogot arra, hogy a modern társadalmi szervezet jogává váljék. Ha nincs benne ez az alapgondolat: teremteni kell vala egy uj jogot ezzel az alapgondolattal. Nélküle a modern gazdaság el nem képzelhető. Lássuk csak kissé közelebbről. Ismeretes gazdasági jelenség — legrészletesebben Böhm-Bawerk fejtette ki,3 — hogy a technikai fejlődés magasabb és magasabb fokán a termelés mind nagyobb termelési kerülők igénybevételével történik: az első 1 V. ö. különösen: Stammler, Wirtschaft u. Recht, II. kiad. 1906. Beroltfieimcr. System der Rechls- u. Wirtschaftsphilosophie, IV. Bd. München 1907. 2 V. ö. Perntce, Labeo I. köt. 510. s k. 11; Birkmeyer, Das Vermögen. 15. s k. 290. sk. 11. 5 Kapital u. Kapitalzins, II. köt. Innsbruck, 1880.