Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VIII. fejezet. A bűnhalmazat. 30. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. mitásra az okozás egymagában nem elegendő — a tettesnek be sem számithatók. Az anyagi bűnhalmazat kritériumát a természetes cselekménytöbbségbe helyező nézet visszás eredményeit meggyőzően illusztrálja a m. k. Curiának 1888 május 18.* Ítélete. Az ítélet alapjául elfogadott tényállás szerint a község határában letelepedett czigányok között kiütött hólyagos himlő terjedésének megakadályozása czéljaból betegápolóul felfogadott vádlott az orvostól nyert utasítás ellenére a helyett, hogy a vizzel felkevert carbololdattal a szoba földjét s a betegek használta ágy és ruhaneműt locsolta volna meg, három czigány gyermeknek egymásután kanállal tiszta carbolsavat adott be, a minek folytán ezek meghaltak, egy csomó czigány gyereket pedig hasonlag tiszta carbolsavval meglocsolt, s ezáltal három gyereken súlyos, nyolcz gyereken könnyű testi sértést okozott. Az itt képviselt felfogás szerint gondatlanság elfogadása mellett vádlottat anyagi halmazatban elkövetett három rendbeli emberölés vétsége és három rendbeli gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége terheli. A m. k. Curia ettől eltérőleg vádlottat anyagi halmazatban három rendbeli emberölés vétségében és egy rendbeli súlyos testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek. Három rendbeli emberölés vétségében azért, mert "a három gyermek mindegyikének halálát vádlottnak külön-külön egymástól teljesen független cselekvése (a carbolsavnak külön-külön történt beadása) okozta, s e szerint mindegyik gyermek halála vádlottnak külön-külön gondatlan cselekedetére, mint a többi eredmény okozásától független okozó tényezőre vezethető vissza», a három gyermeken okozott súlyos testi sértés miatt ellenben csak egy rendbeli vétséget állapított meg, mert a bizonyító eljárás eredménye szerint «vádlott ugy locsolta az üveg tartalmát, mint a pap a szentelt vizet, s igy nem levén bizonyíték a tekintetben, hogy a súlyos testi sértéseket szenvedett gyermekek testi sértéseit vádlott külön önálló cselekményei okozták volna, ennélfogva vádlott ellen a három rendbeli súlyos testi sértésnek egy cselekmény által való okozása s ehhez képest a btk. jio. §-ába ütköző vétségnek tényáüadéka veendő megállapítottnak)). Ehhez nem kell commentár. Eltekintve attól, hogy az ismertetett ítélet a tételes törvénynek három irányban egyenes megsértését képezi, a mennyiben aj a btk. 96. §-ának fenforgását ahhoz a feltételhez köti, hogy a tettes a több rendbeli bűncselekményt mindmegannyi tőbb önálló cselekménynyel követte el, mely megszorítást a törvény 96. §-a, ellentétben a német btk. vonatkozó intézkedésével, nem tartalmaz; bj a a 95. §. rendelkezését, mely kifejezetten arra az esetre szorítkozik, miciőn a cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti, — kiterjeszti a btk. 95. §-ában át nem foglalt arra az esetre, midőn a cselekmény a büntetőtörvény ugyanannak a rendeletének többszörös megsértését képezi; cj a * BJT. 16. k. 227. I.