Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Ügyészség és politika [1.r]

VARGHA FERENCZ alatt álló egyénről van szó. Ha pedig valamely perben az állam mint fél van érdekelve, az állam képviseletében az ügyészség jár el s ha a közérdek csak individualiter van érintve, az ügyész mint csatlakozó (partié jointe) lép fel. Ebből látható, hogy az ügyész a bíróságnak majd fölé, majd mellé, majd (mint ügyféli alá van rendelve. Ha azonban nem tévesztjük szem elől azt, hogy az ügyész a bíróságok felett a felügyeleti hatóság jogait gyakorolja s hogy az ügyész ismét a miniszternek van föltétlenül alárendelve s azzal rendelkezik, elmozdíthatja, áthelyezheti; a megbizást elvonhatja tőle,* könnyű belátni, hogy a bírói függetlenség Francziaországban keveset ér; mert, ha a miniszter a kulisszák mögött akar maradni, politikai vagy bármely más okból, olyan nyomást gyakorolhat ügyészei által a bíróságokra, hogy azoknak függetlensége okvetetlenül összeroppan s a hatalomnak eszközeivé válnak előbb vagy utóbb. A franczia ministére public ezen autokratikus szervezetén s hatáskörén épen nem csodálkozhatunk, ha figyelembe veszszük, hogy az azt szabályozó törvényt Napóleon alkotta meg. Inkább lehetne azon csodálkozni, hogy mi lehet az oka eme szervezet fenmaradásának, mikor tudjuk, hogy az első császárság óta Francziaország alkotmánya többször változott, progressiv vagy retrográd irányban. Még kevésbbé érthető az, hogy Francziaországban már több mint három évtizede demokratikus köztársaság van s még sem változtatják meg a minden izében absolutistikus jellegű ministére public szervezetét. Azt egészen természetesnek tartom, hogy 1800-ban a most is érvényes szervezet alkottatott meg; mert hiszen Napóleon, bármit mondjanak is róla rajongói: a világtörténelemnek egyik legnagyobb autokratája volt, tele hatalomvágygyal s hajthatatlansággal. Az ilyen uralkodó pedig, egyéniségénél fogva, ösztönszerűleg: is mindig a hatalom eszközeit keresi s eirvénisését * Garraud: Précis de droit criminel. ;. kiad. 400 lap.