Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A sajtóról

2 ZSITVAY LEÓ Egy ideig ez a kérdés még foglalkoztatta a hírlapírói és jogászköröket; hol élénkebb, hol kevésbbé élénk hangon tárgyalták, de ma már minden csendes a berkekben. Pedig a mi törvényhozásunk története azt tanúsítja, hogy épen az ilyen mozgalmas előzmények szolgáltak okul a felmerült bajok ellen való állásfoglalásra és a kivánt szabályozás kivitelére, különösen ott, a hol alkotmányunknak életbe vágó érdeket forogtak koczkán. így keletkeztek a képviselő-választásra, a képviselők összeférhetetlenségére, a curiai bíráskodásra, a főrendiházra stb. vonatkozó törvények, igy a keletkezett törvényhatóságok rendezésére, pénztáraink kezelésére stb. vonatkozó számos törvényhozási intézkedés. A sajtóra vonatkozólag azonban még mindig ott vagyunk, a hol hatvan év előtt voltunk, bár minduntalan felpanaszoljuk visszaéléseit és elfajulását, bár tudjuk, hogy a sajtó egyik lényeges biztositéka alkotmányunknak, lényeges része közjogunknak, minélfogva az hivatásának megfelelő tisztaságában megóvandó és ha a szükség beáll, mielőbb megerősítendő volna. Hogy szükséges a reform, az iránt a vélemények megegyeznek, de már a minőségre és mennyiségre nézve elágazók. Ne feledjük el, hogy a most élő magyar sajtójog az i848:XVIII. t.-cz. bevezető sorai szerint csak ideiglenes rendelés, és hogy a magyar képviselőház 1898. évi márczius hó i-én tartott ülésében határozatilag már egyenesen arra utasitotta a kir. igazságügyminisztert, hogy «egy rendszeres végleges magyar sajtótörvényről készíttessen javaslatot és terjeszsze azt a Ház elé.» Ez tehát már kikerülhetetlen kötelessége a kormánynak, melynek elodázása egyideig lehet államférfiúi belátás vagy felfogás dolga, de nem menthető a «nagy és kényes feladató súlya alatt keletkező bátortalansággal, és épen most nem, midőn a kormány és törvényhozás hatalmi tényezői valamint a közvélemény úgyszólván egységes hangulata a reformra nézve annyira kedvező és midőn a reform megindításánál senkisem volna