Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907 / 2. szám - A nemzetközi jogvédelem alapja
A NEMZETKÖZI JOGVÉDELEM ALAPJA. korlatban azt látjuk, hogy szerződés hiányában minden állam kizárólag saját érdekei szempontjából határozza meg a jogsegély feltételeit, hogy különösen sok állam azt a viszonosságtól teszi függővé, sőt hogy több állam annak legnehezebb részét, a külföldi Ítélet végrehajtását szerződés hiányában egyenesen meg is tagadja: akkor nem lehet szó arról, hogy az a jogi kötelezettség a nemzetközi jogsegély iránt, a melyről az irodalomban beszélnek, a nemzetek tudatában élne. Hanem inkább azt mondhatjuk, a mit a régi hollandi iskola behatása alatt az angol-amerikai irók nagyobb része nirdet, hogy csak czélszerüségi szempontok azok — reciproca utilitas, comitas nationum — a melyekből szerződés hiányában az államok egymásnak jogsegélyt nyújtanak. De bizonyára lesz idő, midőn a nemzetek közti jogközösség tudata oly mély gyökeret ver, hogy a gyakorlatban is kialakul az a közmeggyőződés, hogy az államokat szerződés nélkül is terheli a kölcsönös jogsegély iránti jogi kötelem. És ezzel kapcsolatban most még azt a kérdést is felvethetjük, vajon a nemzetközi jogvédelem terén mindig lesz-e szükség szerződésekre? Erre a kérdésre természetesen csak megközelitőleg lehet választ adni. Én itt kettőt különböztetek meg. Az egyik az, hogy a szerződésileg megállapitott jogelvek idővel annyira átmennek a köztudatba, hogy azokat a különböző államok jogrendszereikbe szerződés nélkül is beillesztik, midőn természetesen, nem lesz szükséges azok iránt szerződni. Erre utalt Asser a negyedik hágai nemzetközi tanácskozást megnyitó elnöki beszédében, midőn kiemelte, hogy bármennyire is szükséges jelenleg az összeütközések kiegyenlitéséről szerződések utján gondoskodnunk, ennek a szabályozásnak még sem szabad más, mint átmeneti jelentőséget tulajdonítani. Lesz idő, midőn a mai szerződési jog minden állam belföldi jogává válik és midőn nem lesz többé szükség nemzetközi szerződésekre. Midőn 8*
