Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906 / 1. szám - 1. A jogcselekmények. (Különösen az ajándékozás hatálytalanításával csődön kivül). - 2. Dolgozatok a magánjog köréből. Írta: Menyhárth Gáspár
74 IRODALOM Ilyen kiváló szakmunkák azok is, melyeket most mutatunk be Menyhárth Gáspár tollából. Szerző az egész vonalon finoman distingváló eleme, erősen érvelő jogász benyomását kelti. Levezetései, megállapításai, melyek érvelésének súlya által támogatíatnak, megnyugvást keltenek az olvasóban is. Meglátszik az egész munkán az átgondoltság, a teljes kiforrottság. Menyhárth kiválóan bonczoló ész, a ki a fölvetett kérdéseket a minucziákig szétszedi, aztán a minden oldalról való megvilágítás felé törtet, mi sikerül is neki. Ha hozzá veszsziik eleven kerekded előadását, mely a munka olvasását élvezetessé teszi, ugy jó lélekkel elmondhatjuk, hogy monográfiája nyereség irodalmunkra és becses meggazdagodás számba vehető. I. A mint a munka czime («A jogcselekmények^ is elárulja, a munka tárgya a hatálytalanítás kérdése, melyet szerző három fővonatkozásban fejt ki részletesen. Először a közadós jogcselekményeinek hatálytalanítását tárgyalja a csődben, a csődhietelzők érdekében; aztán az ajándékozás hatálytalanítására tér át ugy a hitelezők, mint a köteles részre jogosultak érdekeinek megóvásáért, végül a viszterhes ügyletek hatálytalanításával foglalkozik. Mindenek előtt körülhatárolja a hatálytalanítás fogalmát, szemben az érvénytelenséggel és a megtámadhatósággal. Kifejti ahatálytalanitás criteriumait, alapját, személyi és tárgyi körét. E részben csak egy kis elnézésre akarok rámutatni, mely épen nem jelentős. A munka H. lapján azt mondja szerző, hogy a semmiség ex tunc, a megtámadás ex nunc hat. Ezt a hibás állítást szerző még azon a lapon kijavítja, midőn azt mondja, hogy az ügylet előtti jogállapot minden irányban és vonatkozásban helyre áll. Ez a helyes. A második részben, a hol az ajándékozások hatálytalanítását fejtegeti, egyik szép részlet az, a mit a halálesetre szóló ajándékozásról (donatio morbis causa) mond. Bemutatja eme igénytelen és nem is igen gyakorlatias kérdés jogi természetét és a körülette kifejlett hibás nézeteket, aztán feltárja az egyedül helyes nézőpontot, melylyel ez a kérdés kikerül a viták sorából. E részben szerző igen talpraesetten polemizál Kern örökjogával a halálesetre szóló ajándékozás és visszavonás alakszerűsége kérdésében, mely jogi éleslátásáról tanúskodik. Tartalmilag legrövidebb a harmadik rész, a viszterhes ügyleteknél mutatkozó hatálytalanítással. Itt is tudnánk érdekes jogi vonatkozásra rámutatni, melyek ily világításban még nem állottak előttünk. II. Menyhárth másik munkája (((Dolgozatok a magánjog körébőN) mindama kisebb-nagyobb jogi közleményeit tartalmazza, melyek a jogi folyóiratokban megjelentek. Összesen 12 czik foglal itt helyet, egyveleges tartalommal, de egy közülök: az özvegyi jogról, beillik tanulmánynak is, mert a kötet 80 oldalát tölti be. A többi értekezések nem egyenlő értékűek, a mi természetes is, ha azt, látjuk, hogy szerző irodalmi fejlődésé-