Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - Biztosítási joggyakorlatunk 1905-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. alperes általi elvállalására mi befolyással sem lehetvén az a körülmény, hogy az a terület, a melyen a biztositott termények léteznek, a felperes tulajdonát képezik-e, vagy pedig általa valamely jogczimen csak használtatnak: alperes kifogása tekintetbe akkor sem jöhetne, ha egyébként is alaptalan nem volna». III. A kötvény kiállításának viszonya a biztosítás hatályához Cuiia 1905. ápr. 27. 1181 1904. sz.: «A k. t. 469. §-a szerint követelheti ugyan a szerződő fél, hogy a biztosító kötvényt, állítson ki neki, ennek kiadását mégis a 473. §. szerint a dij megfizetése előtt nem követelheti, a miből okszerűen következik, hogy a díjfizetési és koczkázatviselési kötelezettségek a kötvény kiadását megelőzően már fennállanak és a biztosítási szerződés a kötvény kiadását megelőzően és attól függetlenül hatályba lépett». IV. Túlbiztosítás. Az állandó gyakorlatnak megfelelően 1905. május 24-én 1361. sz. a. is kimondta a Curia, hogy a rosszhiszemű túlbiztosítás fogalmilag ki van zárva koronként változó mennyiségben lévő árukészlet biztosítása esetében, a következő megokolással: ((Rosszhiszemű tulbiztositás fönnforgásának megállapítására egymagában nem elegendő az a körülmény, hogy a biztositott sokkal nagyobb értékre biztosította a biztosított dolgokat, mint a minővel azok a valóságban birtak vagy bírhattak, hanem elengedhetetlen előfeltétele az, hogy minden kétséget kizáró módon megállapittassék az, hogy a biztosítási összeg megállapítása nyerészkedési szándékkal történt. Ezt a nyerészkedési szándékot pedig már eleve kizárja a k. t. 489. ig ában foglalt az az intézkedés, hogy változó mennyiségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztositott által igazolandó. Kizárja a nyerészkedési szándékból eredő rosszhiszeműségnek, melynek már a szerződéskötéskor kell fennforognia, megállapítását az a körülmény is, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy a biztositott a biztositott összegen alul volt értéket a szerződés tartama alatt a bizt. összegnek megfelelően emeljeo. V. Közlési kötelesség megséitése. Az eddigi gyakorlattal egyezően kimondta a Curia 1905. május 24-én 1361/1904. sz. a., hogy: «a biztositott abban az esetben, ha a biztosítási szerződés megkötése czéljából hozzá kérdések intéztetnek, csak az ezen kérdésekre tényleg adott feleteteinek valóságáért felelős, valamely kérdésnek válasz nélkül hagyása azonban a biztosítót csak arra jogosítja fel, hogy ezen kérdésekre is határozott feleletet követeljen, ha azonban ezt elmulasztja, ugy ezen az alapon sikerrel nem panaszolhatja a biztosítottat terhelő kötelesség megsértését*. Ez az ítélet azt is kimondja, hogy a közlési kötelesség nem terjed ki annak a körülménynek tudatására, hogy ellopattak azon üzleti könyvek, a melyek a biztositott árukészletnek mennyiségét igazolhatnák. Az elhallgatásnak a biztosítás elvállalására fontos körülményre kell vonatkoznia és olyanra, melyről meggyőződést szerezni a biztosító eljárt közegének módjában nem állott. Curia 1905. ápr. 12. 1314/1904. sz.: jogállam. V. évf. f. S