Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 8. szám - A főelőadmány

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. az örökösnevezés hatályára arra az esetre, ha az örökös az örökhagyót túlélte, de a vagyoni juttatás kezdőpontjáig már elhunyt. Ezzel szemben magyarázati jogtétellel kétség esetében hatálytalannak tekinti az örökös kirendelését, ha ez utóbbi az örökhagyó után, de a kitűzött jövendő esemény előtt hunyt el. A hagyományos szempontjából a főelőadmány mindkét emiitett esetben megegyezik azzal, hogy a hagyományos az örökhagyót túlélje. A praesumpto Muciana a Tervezetben 1 felállított magyarázati szabályt a főelőadmány dispositiv szabályként fogadja el.2 Ugyanily jogtechnikai fokozást észlelhetünk a tilos feltételnél is, mely a Tervezet 1845. §~a szerint nem létezőnek tekintendő, de arra az esetre, ha kitűnnék, hogy az örökhagyó a részesítést e nélkül nem akarta volna, azt egészben hatálytalanná teszi. A főelőadmány ezzel szemben parancsoló jogszabályt állit fel a tekintetben, hogy a tilos feltételhez fűzött részesítés feltétlennek veendő.5 A határozott hányadrészekre kinevezett örökösöktől a főelőadmány a növedék jogot elveszi.4 A főelőadmány az örökhagyó halálakor még meg nem született embernek leszármazóit, úgyszintén az ugyanekkor még keletkező félben sem volt jogi személyt az utóöröklésből kirekeszti,5 az utóöröklést csak egyszer és kivételektől eltekintve csak p éven belül engedi meg.6 Az előörökös és az utóörökös közötti viszonyt a főelőadmány egész más alapokra kívánja fektetni, mint a Tervezet. A Tervezet megadja az előörökösnek az élők közötti szabad rendelkezést, az utóörökösnek pedig a zárgondnoki kezelés iránti és biztositék követeléséhez való jogot. A főelőadmány 7 az örökölt ingatlanokat és telekkönyvi jogokat dologi hatályú elidegenítési és rendelkezési tilalommal védi meg az utóörökös javára, és pedig az előörökös hitelezőivel szemben tekintet nélkül azok jóhiszemére, egyébként pedig a telekkönyvi közhitel korlátai között! Ugy az ingó, mint az ingatlan örökség felett az előörökös ingyenesen dologi hatálylyal nem rendelkezhetik a főelőadmány szerint, mely az ingó örökségre nézve csupán akkor enged az utóörökösnek biztosítékhoz való jogot, ha az előörökös gyanús magatartása vagy aggályos vagyoni helyzete az utóörökös érdekeit veszélyezteti. Az utóörökösnek nyújtott ennyi kedvezménynyel szemben a főelőadmány az előörökös helyzetét is javította. Első sorban felelősségét kisebbítette azáltal, hogy azokban az esetekben, a mikor az örökséghez tartozó vagyon1 1844. g. 2 VIII. k. 771. I. 229. sz. e. k. 3 VIII. k. 779. 1. 250. sz. e. k. 4 VIII. k. 818. I. 231. sz. e. k. 5 VIII. k. 841. 1. 252. sz. e. k. 6 VIII. k. 845. I. 2jj. sz. e. k. 7 VIII. k. 850. 1. 254. sz. e. k.