Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - A perbeli beismerés. Irta: dr. Magyary Géza. Budapest, 1906

IRODALOM. Magycay ezekkel két ellenérvet fog szembe szögezni, melyek müvében is kifejezésre jutnak. Az egyik, hogy a bíróság elismerés esetén is ítélettel határoz, itélni pedig nem lehet a múltra való következtetés nélkül, s igy az eismerésben kell e következtetés alapjának rejlenie; a másik pedig az lesz, hogy a pert nem szabad ügyletkötések czéljaira felhasználni, az én felfogásom szerint pedig az elismerés jogügylet. Tény az, hogy törvényünk szerint elismerés esetén a biró ítélettel határoz. De könnyű belátni, hogy ez az ítélet nem tartalmazza a múltra való visszakövetkeztetést. A törvény világosan mondja, hogy «ha az alperes a peres követelést egészben vagy részben elismeri, a bíróság az ellenfél kérelmére az elismerés értelmében végitéletet, illetőleg részitéletet tartozik hozni« somm. elj. 104. §.). Ez az ítélet nem alapul semmiféle mull tényen, csupán az elismerés puszta tényén, mely a perben jelen tény. Alperes nem azért köteles fizetni, mert az árut megrendelte és átvette, hanem azért, mert elismerte, hogy vétel czimén tartozik. Az általános jogszabály, melyet a biró az Ítéletben konkretizálva megismétel, itt nem az, hogy a vevő a vételárt megfizetni tartozik, hanem az, hogy az elismerő alperes elismerése értelmében marasztalandó. Igaz az, hogy e felfogás mellett a bíráskodást ügyletkötésre lehetne felhasználni, és hogy ez nem kívánatos. Bizonyos mértékig ma is megtörténik ez ; csupán arra az egy esetre utalok, hogy köz- és magántisztviselőknek a szövetkezetek csak oly módon adnak kölcsönt, hogy fizetésük letiltható részét bíróság előtt kötött látszólagos egyezség alapján mindjárt ab ovo végrehajtásilag letiltják. A peres formát mindig és mindenütt fel lehet használni ügyleti czélokra. De ebből semmi sem következik az elismerés jogi természetére nézve. Az mégis rendelkezés, ha általa a fél saját akaratából és kifejezett nyilatkozatához képest jogokat szerez vagy vészit. Ez pedig tény. Miként oldaná meg szerzőnk azt az esetet, ha az alperes a fenti példában igy nyilatkoznék a keresetre : cnem való ugyan, hogy én felperestől az árut megrendeltem, de azért mégis elismerem a kereseti előadást, mert a tárgyalások sokkal több időveszteséget okoznak nekem, a mennyit a kereseti összeg kitesz»? Hol van itt a «megerősitett» beismerés? De az elismerés hatályos, és a biró köteles marasztalni. S mi sommás bírák tudjuk, mily gyakori az ilyen kijelentés. Mindaddig, míg a felek a per tárgyáról rendelkezhetnek, mindaddig, mig e rendelkezés a perben is figyelembe veendő : mindaddig nincs kizárva, hogy a felek a perben is jogügyleteket köthessenek. S mindaddig az elismerést, mint ilyen jogügyletet, külön kell választanunk a beismeréstől, mert a jogügyleti kijelentés magánjogilag köt s igy visszavonhatatlan a beismerés ellenben magánjogilag irreleváns és a reá nézve fennálló szabályok szerint (somm. elj. 60. §.) visszavonható. Azonban a jogi nézetek elütök, s lehet, hogy nincs igazam. Nem is