Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906 / 7. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből
TANULMÁNYOK AZ ANGOL MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. ^21 nem követhet, cselekedeteiért felelősségre nem vonható. (V. ö. Lord (Lyndhurst) chancellor Ítélete Viscount Canterburry v. Attorney General ügyben.) Miután állam aequale a királylyal. a király pedig felelősségre nem vonható, ugy előállott az a jogállapot, hogy azok, kiknek jogait az állam jogtalanul sértette, semminemű kártérítést sem kaphattak volna; e jogtalanság elkerülése czéljából mondották ki az angol bíróságok, hogy ily esetekben mindig az eljáró hivatalnokok felelősek. Tekintetbe véve már most azt, hogy a hivatalnokokat, a kik az állam megbízásából vagy felsőbb parancsra követtek el jogellenes cselekményeket, az állam netaláni marasztaltatásuk esetén kártalanitja, méltán állíthatjuk, hogy az itt jelzett különbség nagyobbára csak jogtechnikai jelentőségű. Elismerem azonban azt is, hogy hatásában ez intézkedés a hivatali hatalom óvatosabb, mérsékeltebb gyakorlatához vezethet. Az angol Ítéletekből kétségtelenül megállapítható, hogy az a jogszabály, mely szerint az eljáró hivatalnok személyesen felelős minden oly esetben, midőn hivatalos működése közben akár jóhiszemüleg is jogtalan cselekményével kárt okozott, kiegészítése annak a másik idézett jogelvnek, hogy rex peccare non potest. Igazolhatjuk eme álláspontunkat kiváló bírák dictumaival; igy a már emiitett Rogers v. Rajendro Dutt esetben olvassuk a következőket: «a legfelsőbb hatalomnak mentessége minden kártérítési kötelezettség alól nem volna elméletileg fentartható és nem volna igazságos, ha a korona megbízottjai az általunk okozott kárért felelősek nem volnának.» Theoretice igazolja ezt az elméletet Cockburn Chief Justice, midőn a Feather v. the Queen esetben azt mondja: «miután a király nem jogosíthat fel senkit sem arra, hogy jogellenesen cselekedjék, szükségszerüleg nem lehet helyes a korona hivatalnokának az ellene jogellenes cselekedet következtében indított kártérítési perben felhozott ama védekezése, mely szerint ő mint meghatalmazott járt el.» Másként szövegezi a bíróság indokolását a Tobbin v. Queen esetében, mely egyéb körülményei folytán is figyelmet érdemel:
