Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Az Unio alkotmánya. 3. [r.]

AZ L'NIO ALKOTMÁNYA. 497 Hozzávéve mindezekhez azt, hogy a plenumban rendszerint vita nincs, hanem a bizottsági javaslatok vaktában fogadtatnak el, nincs mit csodálkozni azon, ha az Unió törvényalkotásai általában fogyatékosak. S az amerikaiak még sem térnek át más rendszerre. Nevezetesen irtóznak attól, hogy a törvényalkotásokat egy hivatott, arra képzett hivatalos fórum készítse elő. Irtóznak ettől, mert a demokraczia fázik a tekintély elvétől. Tűrik tehát tovább a törvényhozási gépezet fogyatékosságát, a nélkül, hogy a haladás e miatt szenvedne. A pénzkeresésben türelmetlenül aktiv az amerikai nép, a törvényhozás és kormányzat detail kérdései iránt pedig alig érdeklődik. Némi ellensúlya a képviselőház fogyatékos törvényalkotási működésének a senatus, a mely általában alaposabban dolgozik, ellensúly továbbá a köztársaság elnöke az ő vető jogával. III. A congressus aránylag legtöbb időt fordit a pénzügyi törvények tárgyalására. Kétféle pénzügyi törvényekkel foglalkozik az Unió törvényhozása: a bevételekre és kiadásokra vonatkozókkal. Sajátságos dolog, hogy a szövetség bevételeinek megszavazása a kiadásoknak megszavazásától teljesen külön váltan és függetlenül történik s viszont. A másik, nekünk európaiaknak feltűnő jelenség, a mely különben szorosan összefügg az amerikai constitutióval, az, hogy a congressus finánczpolitikájába vajmi kevés beleszólása van a pénzügyminiszternek. A pénzügyminiszter évenkint jelentést küld a congressusnak a nemzeti javadalmakról és szükségletekről, valamint a nemzeti adósság állásáról, azonkívül beterjeszti a congressushoz az egyes minisztériumok által a következő évre összeállított szükségleti kimutatásokat. Ezentúl azonban nincs semmi befolyása a pénzügyminiszternek az adóztatásra, a bevételek és kiadások megállapítására. A bevételek megállapítása a pénzügyi bizottság ícommittee of Ways and Means) feladata. Az Egyesült-Államok- bevételei fogyasztási adókból és vámjövedelmekből állanak. Az egyenes Jogállam. V. évf. 7. t. 5;