Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A jogi személy magyarázata. 1. [r.]

A JOG! SZEMÉLY MAGYARÁZATA. 27 hatalmazás fenn- vagy fenn nem forgását tudakoljam r Az ajándékozó bizonyos jogok szerint visszakövetelheti az ajándékot, ha későbben megszorul, kivéve ha e szorultságát «saját vétkessége által» okozta (német ptk. 529. §.). Kivel szemben van itt az ajándékozó «kötelezve» arra, hogy rendes gondossággal gazdálkodjék a vagyonával? Ez eseteket a végtelenbe lehetne szaporítani. A közös mindez esetekben az, hogy egy bizonyos magatartást vétkességnek, azaz beszámitható kötelességmulasztásnak róvnak fel, a nélkül, hogy valójában bárkivel szemben az ellenkező magatartásra volnék «kötelezve». Zitelmann ez esetekben • saját maga iránti vétségről» (Verschulden gegen sich selbst) beszél.* Már most világos, hogy senki saját magával szemben sem jogosítva, sem kötelezve nem lehet. Zitelmann ezen ugy vél segíthetni, hogy nem jogi, hanem «etikai» kötelességet állit fel saját magunkkal szemben. De akár jogi, akár etikai kötelesség, a logikai képtelenség mindkét esetben ugyanaz. A jogositott, ki saját magának kötelezettje, a német Posse iszákosára emlékeztet, a ki felteszi magában, hogy többé nem iszik és farkasszemet nézve a kezében levő pálinkás üveggel felkiáltja: «No most meglátom, melyikünk lesz erősebb: én vagy --én?!» A tévedés Zitelmann formulájában az, hogy ő is az embert keresi, mint a jogosultság hordozóját. Holott ugy áll a dolog, hogy a vagyon képviselője az általa kezelt c^él-vagyon javára van gondosságra kötelezve. A dolgot igy képzelem : A jogrend az én kezembe adja az általános czéljaim szolgálatára rendelt vagyont és a joggyakorlás mikéntjét rendszerint énreám, mint e vagyonczél gondviselőjére bizza. De e cselekvési szabadságom nem korlátlan. Az egyes jogok czélja nem az, — mint a régebben divott Hegel-féle német doctrina tartotta — hogy a jogok kezelője a maga akaratát fék nélkül kitombolhassa, hanem az, hogy azokat a rábízott c\él betöltésére forditsa. Minthogy a vagyonom czélja az éh érdekeim ki* Das Recht des büi\<;erlichen Gesetzbuches 166. 1.