Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 5. szám - Az Unio alkotmánya. 1. [r.]

H8 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A bűntények felderítésének, egyik fontos segédeszközéről: a vérfoltok diagnosisáról tartott előadást dr. Vámossy Zoltán egyetemi magántanár az április hó 5-iki teljesülésen. Ujabban behatóan foglalkozott a törvényszéki orvosi s vegyészeti tudomány ezzel a témával; s az előadó felette érdekes szines képét tárta fel a vonatkozó kísérleteknek és eredményeknek, miközben be is mutatta a vérnemek speciális diagnosisát. A tárgyalás alá vont kérdések a következők voltak : [. Honnét ismerhető fel, hogy valamely folt: vérnyom; s miként lehet megkülönböztetni a vérnyomot a külsőleg a megtévesztésig hasonló egyéb foltoktól, különösen egyes növénynedvektől, gombasejtektől, rozsdaanyagtól. Előadó utalt arra, hogy a Teichmann-féle haeminjegeczek, vagy a Felletár által ajánlott színképelemzés segélyével kétségtelenül megállapítható egy hihetetlenül csekély foltról is — pl. egy véres hajszálról vagy egy többszörösen kimosott véres ingről — hogy az vér nyoma-e ? 2. Meg lehet-e különböztetni az állatvért az embervértől} Előadó fejtegette a Wassermann és Uhlenhuth által Bordet és Tschistowisch felfedezése alapján kidolgozott módszert, melynek segélyével biztosan eldönthető, hogy a kérdéses vérfolt állati v. emberi eredetü-e. E módszer lényege a következő: ha egy házi nyulat három héten át 4—5-ször beoltunk emberi vérsavóval, ugy a nyúlnak vérsavója az ember véroldatában egy csapadékot hoz létre, az állat véroldatában azonban nem. Csukavérrel oltott nyul széruma megint csak a csirke véroldatában okoz csapadékot. Foglalkozott továbbá a Weichardt-féle kísérletekkel, melyek alapján egyik individuum vére a többiétől határozottan megkülönböztethető. 3. Megállapitható-e az emberi vérnyom eredete ? pl., hogy sebből, orrvérzésből, tüdőből stb. származik-e az emberi eredetűnek felismert vér? A mikroskopiai technika mai fejlettsége mellett e kérdésre is igenlőleg felelt az előadó. Nyilvánvaló ezekből, hogy a «véres» bűntények esetén az igazságszolgáltatás rendelkezésére immáron beláthatatlan horderejű bizonyító eszköz áll, melynek nagy jelentősége a vád s a védelem érdekében egyaránt kihat. Hasznos munkát végzett tehát az előadó, mikor az igazságszolgáltatás praktikus munkásainak figyelmét ennek appreciálására fölhívta. Bizonyos azonban, hogy az analysis ez eredményei csak ugy érhetők el, ha a nyomozó s vizsgáló orgánumok a bizonyításra felhasználható tárgyakat kellő óvatossággal s körültekintéssel biztosítják. Mint Gross is kézikönyvében megjegyzi, végezze a chemikus bár a legminutiosusabb lelkiismeretességgel a vizsgálódásokat, azoknak nem tulajdonitható jelentőség, ha a nyomozó vagy vizsgáló közeg nem megbízhatóan szerezte be, vagy nem a kellő exclusivitással conserválta a vérnyomokat mindaddig, mig azok a chemikus kezéhez jutottak. E ponton a rendőri közegnek a bizonyító tárgy felkeresésében nyilvánuló leleményessége egyenértékű a vizsgálat anyagi eredményéve1.