Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 4. szám - A montenegrói sajtótörvény

SZEMLE. aj Felelősek a szerző, szerkesztő, tulajdonos, nyomdász, illustráló, metsző és a kihordó vagy eladó; bj a szerkesztő a felelős minden aláírás nélküli, vagy képzelt névvel aláirt czikkért; cj ha nincs szerkesztő, felelős a nyomdász és az utána következők: A szerző vagy a szerkesztő fizetésképtelensége esetében a pénzbüntetés és kártérítés a tulajdonost terheli (39. §.). A törvény a 41 — 51. §-okban a sajtóvétségek esetében követendő eljárást szabályozza. Az eljárás a rendes állami bíróságok (kerületi- és főtörvényszék] hatáskörébe tartozik. Az ügyek soronkivül intézendők el (41.§.). Az 54. §. az elévülésről szól. E szerint a törvény alaki rendelkezései elleni kihágások 1 év alatt év alatt évülnek el; a törvény által szabályozott nyomtatvány utján elkövethető bűncselekményekre pedig a büntető törvénynek megfelelő rendelkezései állanak. A törvénynek egyéb, az eddigiekben nem emiitett §-ai egyes sajtórendőri szabályokat, a büntetési tételeket és a záhratározatokat tartalmazzák. T. V. P. SZEMLE. — A budapesti ügyvédi kamara márczius 18-iki közgyűlése a választmány terjedelmes jelentésének csak egy pontjával foglalkozott behatóbban: a sajtójog kezelése körül követett vizsgálóbírói eljárás kritikájával, mely mint tudvalevő, a budapesti törvényszék egy vizsgáló birájának erélyes czáfolatát vonta maga után. Kétségtelen, hogy a kamara álláspontja nyomatékosabban jutott volna kifejezésre, ha nem kapcsolódik oly ténybeli adatokhoz, a melyeknek téves voltát maga a kamara is elismerni kénytelen volt. Mindez azonban korántsem csökkenti azokat az alkotmányjogi aggályokat, melyeknek a kamara a kérdésben kifejezést adott és a legújabb belügyminiszteri rendelet is mutatja, hogy a kamara jelentésének igaza volt akkor, midőn e laplefoglalások ellen, melyek hónapokon keresztül rendszeresen indíttattak, a nélkül, hogy a nyomozási státuson tulvitetnék, erélyesen felszólalt. Szóvá tették a kamara közgyűlésén azt is, hogy a jelentés a s^oc\iális törvényhozási teendőket kellő figyelemre nem méltatta. Habár az ehhez kapcsolódó felszólalás formája és módja jogosan hivta ki a közgyűlés többségének kritikáját, mégis ki szeretnők hámozni abból az igazság magvát: azt, hogy a kamarai jelentés, mely oly behatóan, sőt apró részletekben is foglalkozik a polgári törvénykönyvvel, a hágai konferencziával, a perrendtartás életbeléptetésével, valamint a büntető novella sorsával, melyeknek megvalósítása a jelenlegi áldatlan körülmények között egyaránt bizonytalanok: több figyelmet szentelhetett volna a jogi téren is keresztülviendő szocziális reformoknak, a nélkül, hogy e kérdésben bármi politikai