Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 4. szám - A magyar magánjog kézikönyve. Második, javított és bővített kiadás. Irta: dr. Raffay Ferencz jogakadémiai tanár Eperjesen

IRODALOM. }Oj gáló keresetek közt a rendes birtokpert (publiciana in rem actio) nem tárgyalja. A birtoktanban ugyan rámutat erre szerző, ki is emeli ennek petitorius jellegét, mi által tanúsítja, hogy nem való az a birtoktanba vagy a birtok védelmi eszközei körébe, de akkor miért tesz ott róla említést ? miért nem illeszti oda, a hová való? de ott aztán behatóbban kell róla tárgyalni, mert ez igen actuális védelme a tulajdonnak ma, fontosabb a rei vindicatiónál. mert itt eredeti szerzésmód igazolandó, mi normális viszonyok közt az elbirtoklás lesz, de mivel nálunk az ingók körüli elbirtoklás alig bir jelentőséggel, ha ahhoz 52 évet követelünk, mikorra az ingó dolog már rég elpusztult, azért a tulajdoni kereset helyett a vélelmezett a valószinü tulajdonjog iránti keresettel kell indulnunk, miért a tankönyvnek erről tüzetesen be kell számolni, ennek előfeltételeire valamint a perben álló felek támadási és védekezési eszközeire rá kell mutatni. A tulajdonjog törvényes korlátozásai közt hiányzik a hivatkozás a bányajog által teremtett korlátozásra; ily nagyobb munkában helyén való, hogy ennek lényege, a szabad ásványok elvonása kiemeltessék, annál inkább, mert a bányajog mivelése tanintézeteinken meglehetősen elhanyagolt. A kötelmi jog tekintetében már előbb rámutattunk, hogy ez képezi szerző gyenge oldalát, és az okát is megmondtuk ennek. Lépten-nyomon szembeötlik ez, de kivált a kártérítés igen fontos és nehéz tanánál kirívó a mostoha elbánás, ellenben a szolgálati szerződésekben szerző tultengésbe esik; mig ott alig 3 lapon végez a bonyolult anyaggal, emitt 40 lapon át ismerteti részletesen a legújabb törvényhozási intézkedéseket. Itt elkelne a tömörítés, összefoglalás, felére, harmadára, ott pedig a szélesebb kifejtés. Épen a nehéz kérdések eLöl nem szabad az írónak meghátrálni, hanem szembe kell szállani vele. Ez legyen az iró ambitiója. A jogellenes magatartásból származó kötelmek tana már kissé bővült az első kiadással szemben. Végezetül még egy sarkalatos fogyatkozásra kell rámutatnom az örökjogból, mely egyébként elég szép kifejtésben részesült, és ez az örökjogi beszámítás vagy betudás tana (collatio). Szerző ezt a kérdést a köteles rész fejezetében tárgyalja, mi által úgyszólván kivetkőzteti igazi mivoltából, letöri, megcsonkítja az örokjogi beszámítást. A beszámítás igazi helye a lemenők törvényes öröklésénél van. Itt válik actualissá az, hogy a lemenők közt elrendelt egyenletes öröklés miként állítandó helyre akkor, ha az örökhagyó egyik-másik gyermekének már életében juttatott vagyont, hogy azt önállóságra juttassa és egyéni boldogulását előmozdítsa. Itt szükséges megtudni azt, hogy a vagyoni egyenlőség érdekében törvényes alapon mit kellene az előlegben részes lemenőnek visszabocsátani a hagyatékba, illetőleg betudni az illető jutalékába. Ez törvény híján igen kényes kérdés, de épen ezért kell a tudománynak meghányni-vetni ezt, hogy a gyakorlat helyes uton indulhasson. Szerző ezt elmulasztotta. Ha örökhagyó végrendelkezett, ő ezt a kérdést belátása szerint megoldhatja.