Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A biztositási jog kézikönyve [könyvismertetés]

IRODALOM. 77 társaság nem tériti meg, mert lopás elleni biztosítás ma még nincs, hanem csak betöréses lopás elleni biztosítás van. Nem tudni, mire vezethető vissza az, midőn szerző azt az egészen hamis tételt állítja fel, hogy premier risque biztositásnál a kárbecslési eljárás lényegileg feleslegessé válik, mert az bizony nem válik feleslegessé. Szerző azt is kijelenti, hogy ha valamely kereskedőt, ki szerződésileg áruk szállítására vállalt kötelezettségét nem teljesiti, vevő e miatt kártérítés iránt beperli, ilyen károkért kártérítést a biztosítók nem szoktak nyújtani. Erre a czélra való a szavatossági biztosítás egy külön neme az cóvadékbiztositás bizonyos teljesítményekre* (Kontraktversicherung). Ezt a biztosítási ágazatot nálunk nem a biztosító társaságok, hanem a bankok és takarékpénztárak igen nagy mértékben űzik. Kimerítően tárgyalja szerző az életbiztosítást. Nagy gondot fordít az életbiztosítási intézmény statistikai adataira és a halandósági táblázatokra, a kamat szerepére, a díj és a díjtartalék kiszámításának alapelveire és annak jogi természetének bemutatására. Az életbiztosítási ügylet különböző alakzatait szerzőnk igen szépen, tanulságosan adja elő. Csak feltűnő, hogy egy a dijakat összehasonlító táblázatban a már évtizedek óta felszámolt és ma már nem létező «Azienda» dijait felvette, mig az «Assicurazioni Generali»-t teljesen mellőzte. Kitűnően van tárgyalva a harmadik személy javára kötött életbiztosítási szerződés elmélete, a biztosító, biztosított, szerzőJő fél és kedvezményezett teóriája, valamint az életbiztosítási feltételek, az ajánlat és kötvény, a díjfizetési kötelezettség, a káreseménynyel járó különféle eljárások és jogszabályok, a közlési kötelezettség. Csak az a kár, hogy az orvosi kérdésnek tárgyalására egyetlen egy szót sem fordít. A balesetbiztosításról és jogrendszeréről három nagy fejezet szól, mig a betegség esetére szóló biztositásnak egy kis fejezet van szánva. A tárgy maga nincs kimerítve, mert sem a Szterényi-féle javaslat, sem az ujabbi birói gyakorlat nincs kellően méltatva. Azonfelül teljesen figyelmen kívül hagyta szerző az 1900: XVI. és 1902 : XIV. a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló törvényczikkeket, holott ezek mint az állami segélylyel és állami felelőséggel létesített első kényszerbiztositási intézmények (ugy betegség, rokkantság, mint baleset esetére) a legnagyobb figyelmet érdemlik és a hazai biztosítás egészéből okszerűen ki nem hagyhatók. A munka befejezése a viszontbiztositásról szól, annak jogi természetét, a szerződést és a főbiztositási szerződéssel fennálló kapcsolatát, valamint a viszontbiztosított és a viszontbiztosító kötelezettségét ismertetve. Itt szerző tisztán elméleti téren mozog. Ez annál is természetesebb, mert ez az anyag nálunk igen sok gyakorlati ember előtt is homályba burkolt valami, pedig ezt — nézetünk szerint — már azért is jobban kell igénybe venni, hogy a direct biztositó társaságot mennél kevesebb kár érhesse. E mellett nem gondolják meg, hogy az észnélküli üzletszerzés, mely rendesen nagy viszontbiztosítással jár, veszteséget hoz a társaságnak még akkor is, ha az