Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Az örökösödési perben hozott itélet legitimáló hatása

TÖRVÉN YE LŐ KÉSZÍTÉS. a felperes. Ennek folytán pedig puszta megelőzéssel senkit sem lehet elzárni attól, hogy magánjogi igényét mint felperes ne érvényesíthesse ellenfele, mint alperes ellen. A fenti példa, hol ugyanolyan jogalapon álló részörökösök egyike által megindított pernek hatásáról volt szó, még aránylag egyszerű. De mily eredmény áll elő, ha a törvényes örökös indít pert két különböző időből származó s egymást tartalmilag kizáró végrendeletben örökösül nevezettek ellen, kik közül a korábbi végrendeletben megnevezett a későbbi végrendeletet érvénytelennek tartja. Egy ily perben a két végrendeleti örökös egymással szemben tehetetlen s ha a felperesi kereset elutasittatott, lehetetlen az ((örökösödési kérdést rendezettnek tartani», bár «minden érdekelt meghallgattatott". Ezek szerint képtelenség res iudicatát megállapítani az egyik érdekelt által megindított per alapján az egész örökösödési kérdésre s azoknak az alpereseknek, kiknek álláspontja egymás mellett meg nem állhat, meg kell adni a jogot, hogy ezt az ellentétes álláspontot ők vigyék perbe. A kérdés ily eldöntése mellett azonban teljesen értéktelen minden érdekelt perbenállása, mert e döntés a ó. számú egyedül helyes ítélethez vezet, vagyis arra, hogy az örökösödési perben hozott ítélet is a felek között hatályos csak s hogy a perbe nem idézettekre nézve a kérdés eldöntetlenül marad. Az általános gyakorlattal szemben azonban nemcsak az a kifogás tehető, hogy felesleges terhet ró a felperesre, hanem egyenesen káros is. Káros első sorban, mert nagy jogi bizonytalanságot okoz. Az i., 2., 4. sz. ítéletek az összes érdekeltek perbevonását kívánják s ezt tanítja a Fodor-féle magánjog is (V. k. 667. 1.). Utóbbi még azt is előírja, hogy az ismeretlen örökösök ügygondnoka beidéztessék, a mit a Curia már évek óta nem kíván meg. Nincs is ennek semmi alapja, mert nem lehet megérteni, hogy ha két érdekelt a hagyatéki eljárás során egyezséget köt, a hagyaték átadható; ha pedig pert indítanak, kivülök még ügygondnok is perbe legyen idézendő oly netáni örökösök jogainak védelmére, kikre a hagyatéki bíró nem lett volna tekintettel. A 3. sz. ítélet csak a kereset által érintett érdekeltek rendeli beidéztetni, az 5. sz. itéiet pedig az összes érdekeltek beidézését megkívánja ugyan, de csak «ha osztatlan hagyatékból való kielégítés czéloztatik». A 6. sz. itéiet pedig a pert ismert érdekeltek meghallgatása nélkül is elbirálhatónak mondja ki. A 2. sz. itéiet szerint az érdekeltek valamennyiének be nem idézése elutasítást eredményez, az 5. sz. szerint a bíróság póttárgyalást rendel. Az látszik ebből, hogy a hibás gyakorlat sem egyetértő abban a tekintetben, hogy kik azok, kik perbeidézendők s hogy e mulasztás eredménye elutasitás-e vagy csak póteljárás. Hagyatéki eljárás lefolytatása után