Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 10. szám - Az önsegély a magánjogi tervezetben és a főelőadmányban. 2. [r.]
Df ALMÁSI ANTAL A mennyiben pedig immár nem volna mód és lehetőség az egés% újítás elejtésére, ugy véljük, hogy mindazok az érdekek, melyeknek oltalmára a 1966—168. §-ok közszerzeményi jogunkba való beillesztését a Tervezet szükségesnek tartja, még mindig eléggé védve maradnának, ha a halál utánra halasztás kedvezményének csak a házasság halállal való megszűnésekor és ekkor is kizárólag a\ elhunyt házasfél végrendeleti örököseivel szemben adatnék hely. AZ ÖNSEGÉLY A MAGÁNJOGI TERVEZETBEN ÉS A FŐELŐADMÁNYBAN. Irta: Dr. ALMÁSI ANTAL (Befejező közlemény*;. II. 1. A Tervezet és a Főelőadmány az önsegély gyakorlási módjáról nem emlékeznek meg részletesebben, pedig az idevágó kérdések nem mind alkalmasak arra, hogy az életbeléptetési törvényben szabályoztassanak. A Tervezet a jogos önsegélynél a kötelezett személyes letartóztatását helyesen kirekesztette, mert a személyes szabadságnak nálunk divó közfelfogása megütközött volna azon, hogy az állam a végrehajtási kényszer alkalmazása mellett magánjogi jogérvényesítés czéljából nem nyűgözheti be a jogsértő egyén személyes szabadságát, a jogosult pedig önhatalmú jogérvényesítésnél ezt megtehesse. Ezzel meg csak félig hozzuk összhangba anyagi és eljárási (végrehajtási) törvényeinket. Megfeledkezett az Indokolás (III. k. 267. 1.) arról, hogy az önsegély gyakorlásának fokozatai sem különbözhetnek az állami (végrehajtási) kényszertől, hogy tehát az önsegélyt is ki kell zárnunk ott, hol a végrehajtás létminimum megóvhatása okából alkalmazhatatlan. * Előző közleményt I. Jogállam 1905. IX. f. 689. I.