Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Magánjogi codificatiónk és a halál utánra halasztás kedvezménye

MAGÁNJOGI CODIFICATIÓNK. 739 vagyonközösség is az öröklési jogból sarjadzott elő, a «Witthum» és a «Morgengabe» közvetítésével 1 s plántálódott át mihozzánk, hogy az idők rendén magánjogunknak egyik legnemzetiesebb szinezetü s önálló pályafutásu intézményévé fejlődjék. A német jogok további kialakulása ugyanis egészen más irányok felé haladt. Az uj német ptkv. betetőzte ott a fejlődés processusát azzal, hogy a házassági vagyonjog fő és törvényes rendszeréül a csodálatraméltón szövevényes jogászi technikával megalkotott «Verwaltungsgemeinschaft»-ot tette, miután az ált. és részleges vagyonközösségi rendszerek az idők rendén egyre szűkebb alkalmazási körökre szorulván vissza, jelentőségükben, mint particularis jogok is aláhanyatlottak. A magyar jogban ellenben ez az intézménycsira, melyet a germán jogeszmék világából átkölcsönöztünk, öröklési jogi jellegé bői egészen kivetkőzve a házassági vagyonjognak szerves alkat részévé vált, s önálló fejlődése is csak mint ilyennek van. Rendszeri önállósága mellett pedig a vagyonelkülönzés és vagyonösszesités elveinek az a szerencsés combinatoja tanúskodik, melynek mására idegen jogokban nem akadunk.2 Ám ha a Tripartitum a közszerzeményi jogot még «jus hasreditarium» gyanánt ,petractálja is (Trip. III. R. 29. cz. I. R. 102. cz.):3 történelmileg teljesen indokolatlan a közszerzeményt annak öröklési jogi formátiója felé — a halál utánra halasztás kedvezményével — visszafejleszteni, holott az 1622: LXVII. t.-cz. 3—4. §-ai a közszerző nőnek közszerzeményi jogát, már tulajdonnak minősitik s még tovább az 1687: XI. t.-cz. a hitvestársi kölcsönös öröklés szabályozásánál a köz1 V. ö. Schröder Richárd, Das eheliche Güterrecht Deutschlands in Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft (Berlin, 1875) cz- m- S- !•! — U. az: Das eheliche Güterrecht in Süddeutschland und in der Schweitz im Mittelalter (Stettin u. Elbingen 1868) cz. m. 137. I.; — Heusler A.: Institutionen des Deutschen Privatrechts II. Bd. 144. g. }72. 1.; — (Leipzig 1886). 2 Erre nézve lásd különösen Jancsó fejtegetéseit Házassági és házastársi öröklési jog cz. müve 709. és köv. lapjain. 3 Figyelembe veendő a Trip. kijelentéseinek mérlegelésénél az is, hogy azok csak a nemesrendü nők szerződésen alapuló közszerzeményi jogára vonatkoznak, e körben pedig ex lege közszerzeményi közösségről egyáltalában nincs szó.