Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 9. szám - Socialis és individualis irány a büntető törvényhozásban

SOCIALIS ÉS INDIVIDUÁLIS IRÁNY. 655 egy önálló organismus, mely ellátva külön szervekkel és erőkkel, külön működési törvények uralma alatt áll — egy szervezet, melynek az egyén minden önállóság nélküli, az egésztől nyert impulsusok szerint szükségszerüleg eljáró egyik sejtje. így alakul át az egyéni felelősség társadalmi felelősséggé, az egyéni bűnösség társadalmi veszélyességgé és az igazságos megtorlás déltudatos védekezéssé. Mig továbbá nekünk a bűntett egy epizód az ember életében és e jellegét akkor sem veszti el, ha újra elkövetik: addig a sociologusoknak a bűnösség egy állapot, mely könnyen válhatik krónikussá. Azért kell a büntetésnek, mely a bűnösség fogalmának elejtésével nem járhat el a megtorlás képében, a megelőzés szolgálatába szegődnie. Oktasson, hol az ismeretek, neveljen, hol az alkalmazkodás, javítson, hol a társadalmi együttérzés, gyógyitson, hol a testi és lelki épség hiányzik és tegyen ártalmatlanná, hol a szellemi és erkölcsi átalakitás mivelete eredményre nem vezethet, de ne különböztessen meg, vájjon súlyos vagy könnyű törvényszegést követett el a tettes. Hol a büntetés neme és mértéke fölött a bűnös minősége dönt, ott az objectiv jogsértés elveszti jelentőségét. Elpártolva büntetőtörvénykönyvünktől, melynek alapelve, hogy senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet a részéről elkövetett cselekményre a törvény megállapított, ezentúl azt kellene hirdetnünk, senki sem büntethető más büntetéssel, mint a milyen egyéniségének megfelel. Így alakul át a büntetőjog a társadalmi hygiena rendszerévé. Ne azt nézzük, mit követtek el, hanem ki követte el a cselekményt és szemben a bűnösség és büntetés közötti helyes aránynyal, melyet törvénykönyvünk hirdet, ezentúl a jogszolgáltatás terén is vallanunk kell azt az elvet: «si duo faciunt idem, non est idem». Azért teszik kötelességévé a modern criminalistának, hogy többet foglalkozzék a büntettessél, mint a büntettél, holott kétségtelen, hogy az esetek túlnyomó nagy többségében az, ki büntettet követ el, még nem bűntettes. Azért kivánják a feladata magaslatán álló birótól, hogy ne a jogsértést nézze, hanem annak erkölcsi hátterét és csak a tettes 4?*