Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

Df REICHARD ZSIGMOND gyakorlata a bűnvádi perekben távolról sem válhatott volna oly mereven formalistikussá, ha a semmiségi panasz szabályozásánál a felülvizsgálatnak az 1893: XVIII. t.-czikkben és a polgári perrendtartás tervezetében foglalt szabályait figyelembe vették és lényegileg követték volna. A KERESKEDELMI TÖRVÉNY RENDBÜNTETÉSEINEK ELÉVÜLÉSÉRŐL. Irta: Dr. REICHARD ZSIGMOND. A kereskedelmi törvény többrendbeli büntető határozmányt tartalmaz. A 21. és 1^9. §-ok értelmében pénzbírság alá esik a kereskedő, illetőleg a részvénytársaság, ha a czégbejegyzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek nem tesz eleget. A 218. és következő szakaszok értelmében fogság, illetőleg pénzbirság alá esik a részvénytársaság alapitója, igazgatója és felügyelő-bizottsági tagja és a külföldi részvénytársaság itteni képviselője, ha az ott körülirt törvény- vagy alapszabályellenes cselekedeteket vagy mulasztásokat követi el. Kérdés, alá vannak-e vetve ezek a büntetések az elévülésnek, vagy nem r Minthogy a kereskedelmi törvény a büntető törvénykönyvek életbe lépése előtti időből való, ennélfogva a felvetett kérdést mindenekelőtt a büntető törvények életbe léptető 1880. évi 37. t.-cz. rendelkezéseiből kiindulva kell vizsgálat alá venni, a mely törvény egyebek közt a kereskedelmi törvény büntető rendelkezéseit is hatályban tartotta. A kereskedelmi törvényben szabályozott büntetésekre az 1880. évi 37. t.-cz. 4. §. 2. pontja vonatkozik, melynek értelmében hatályban maradnak a korábbi törvények oly rendelkezései, a melyekre a «büntetés kir. bíróságok által alkalmaztatik ugyan, de fegyelmi vagy rendbüntetést képez». Noha a kereskedelmi törvény nem nevezi a benne foglalt