Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; 7. [r.]; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok

BÍRÓI GYAKORLAT. az asszonynak elitélése orgazdaság miatt azért, mert egy korty lopott bort ivott, vagy egy darabka lopott hust megevett, az könnyen érthető. Én se ítélném el. De az embernek önkénytelenül eszébe jut a német közmondás: «Doch wozu schweifen in der Férne, da das Gute liegt so nah»! Az orgazdaság tényálladékához a fenforgó esetben szóba nem jött egyéb elkövetési módoktól eltekintve, szükséges a lopott dolognak: «vagyoni haszon végett megszerzése». Hogy pedig az elfogyasztás önmagában, azt önállóan megelőző megszerzés nélkül, nem esik a megszerzés fogalma alá, az az elméletben s az összes külföldi ítélkezésben körülbelül elismert dolog. Hogy pedig az azonnali elfogyasztás czéljából történt elfogadásban a vagyoni haszon czélzata nagyító üveggel sem található fel, az meg épen vitátlan dolog. Az asszony tehát felmentendő volt, de nem ellenállhatlan erő czimén, hanem azért, mert cselekménye nem orgazdaság. A curiai ítéletnek figyelmét ebben az esetben kikerülte az is, hogy a valóságos orgazdaságot elkövetett férjes asszonyra is teljesen reá illenek Ítéletének ama szavai, hogy «a nő férje fölénye alatt vett részt és késztettetett a cselekmény elkövetésére*), sőt hogy e szavak reá illenek minden férjes nőre, a ki férjének bármely bűncselekményénél bármi módon közreműködik; hogy tehát a Curia ítélete nem más, mint a férjes nő büntetlenségének proclamálása mindazok a büncselekvények miatt, melyeket férjével együtt elkövetett, vagy melyeknél férje mellett bármiként közreműködött. Nem szükséges kiemelni, hogy ily büntetlenséget a tételes törvény nem ismer. De — szerencsére — ítéletének logikai consequentiáit a kir. Curia sem vonta le. Különben 1095. szept. 27.* ítéletében, melyben a nő volt a tolvaj, a férj pedig az orgazda, a Curia kimondotta, hogy a lopott élelmi czikkeknek, illetve a lopott pénzen vásárolt élelmi czikkeknek elfogyasztása megszerzést nem állapit meg, s azért az orgazdaság miatt elitélt férjét ebből az indokból fel is mentette. Nem tartozik szorosan ide, de eszmetársulásnál fogva érdekes annak felemlítése, hogy egy másik esetben 1895. márcz. 14.**- Ítéletével a kir. Curia a férjes nőt, a ki a férje által lopott dolgok elfogyasztásában résztvett s a lopott fazekat a család körében használta, az orgazdaság vádja alól szándék hiánya miatt mentette fel, «mert a férj és feleség közti viszony figyelembe vételével nem lehet azt megállapítani, hogy a vádlott nő büntetendő cselekmény tudatában, azaz az orgazdaság eseténél a btkv. 7$. S-a szerint szükséges szándékból cselekedett)). Egy előfordult lopási esetben az első bíróság ellenállhatlan erő czimén mentette fel vádlottat, «mert vádlott azzal védekezett, hogy őt az éhség kényszeritette a lopásra»; és «minthogy vádlottnak azt a védekezését, hogy * BJT. jx. k. 176. 1. ** BJT. íi. k. 172. I.