Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A jogtörténet tanitásának kérdéséhez

300 EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK. vén meg, hogy hol mond a czikkiró olyasfélét, a mivel aztán Timon polemizál ? Balogh kimutatja, hogy nem Timonról állította az exclusiv nemzeti álláspontot, hanem (B. Sz. 177., 180., 190. 1.) kifejezetten azzal a névtelen "czikkiróval polemizált, a ki az Ügyvédek Lapjának 1904 okt. 8.-iki számában Timon értekezését magasztalva, a magyar jogtörténet nki^árólagösságáh követelte. Balogh az európai jogfejlődés behatásának méltatása tekintetében korábbi czikkében Timon tankönyvét csak a perjogi fejlődés előadása tekintetében kifogásolta, mert azt a történeti tényt, hogy Arpádházi királyaink a frank birodalomban kifejlett germán peres eljárást, Róbert Károly pedig az angol-normann perjogot vette át, tehát hogy hazánkban négy évszázadon belül két egész jogrendszert recipiáltak, Timon ur tankönyvének 4? 5—436. 1. nemcsak be nem ismerte, hanem ellenkezőleg {Jogállam m. évi 444. 1.) «az összes külföldi népeknél önállóbb* magyar nemzeti jogfejlődésről irt. Balogh most általánosságban vizsgálja azt a kérdést, hogy mennyiben méltatja Timon könyvében az egész európai jogfejlődés behatását, s arra az eredményre jut, hogy Timon másként nyilatkozik tankönyvében és másként a Jogállam mult évi 441—444. 1. közölt fejtegetéseiben. Mig pl. a Jogállam 1904. évf. 444. 1. Timon azt irja, hogy «bármely más államalkotó nép fejlődése nem egységesebb s nem nj-ugs^ik önállóbb nemzeti alpokon, mint a magyar nemzeté", addig tankönyvében kifejti, hogy a királyság megalakulását követő «későbbi jogintézményeket nem tekinthetjük kizárólag és egyenesen a magyar nemmel jogalkotó szellemének eredményei, a magyar jogélet természetszerű fejleményei gyanánt* (17. oldal, 16—18. sor\ továbbá, hogy «a királyság létesítése után a magyar nemzet mindinkább utalva volt arra, hogy a nyugati államokban uralkodó jogeszmékel és intézményeket, mint a nyugati műveltség eredményeit bizonyos mértékig átvegye, saját jogintézményeit azoknak megfelelően átalakítsa. A nyugati jogrendszereknek, különösen a germán jognak ilyen értelemben vett behatása a magyar jogélet fejlődésére kétségtelen^ (290. 1. 6—i}. sor). A Jogállam m. évi okt.-i füzetében közölt czikk állításai és a tankönyv tételei tehát nem összhangzók, a mit csak ugy lehet magyarázni, hogy a német nyelven is közzétett tankönyv mind a hazai, mind a külföldi szakkörök ellenőrzése alatt áll, a Jogállamban m. évi okt.-ben megjelent czikk pedig egy szép délibábot varázsol az olvasók elé, t. i. az «elzárt egészet képező» és külföldinél tönállóbb nemzeti alapokon nyugvó» magyar jogfejlődés délibábját. VII. Végül kiemeli Balogh, hogy az irodalmi munkák értékének alapjául nem lehet kizárólag a kidolgozás terjedelmét elfogadni, s habár a czikkiró Timon tankönyvének módszere és rendszere ellen több kifogást tett, mégis, minthogy Timon (a Jogállam f. évi 184. 1. kereken kijelentette, hogy könyve «még a büntetőjog tekintetében is jóval többet és jóval