Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A jogtörténet tanitásának kérdéséhez

EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK. 297 géséhez képest a magyar « büntetőjogi és perjogit intézményeknek önállóságát és a külföldieknél tökéletesebb voltát is vitatta, mert a tökéletesebb jelző a '(büntetőjog és perjog» előtt is áll (s a büntetőjogi és perjogi intézmények az államiság eszméjének megfelelőbbek lehetnek), mert továbbá Timon korábbi czikkében a 442—444. 1. általában ('jogrendszerről, jogfejlődésről, a magyar nép jogalkotó képességéről)) stb. beszélt, tehát olyan általános kifejezéseket használt, a melyek nem a magyar nyelvben különleges szóval megjelölt alkotmányfejlődést, közjogi intézményeket, hanem épen megforditva, a mint Balogh állította, a magánjogi, büntetőjogi és perjogi fejlődést jelentették. Minthogy Timon 1904. októberben ilyen, a ((külföldinél tökéletesebb magyar büntetőjogi és perjogi intézményekről" is irt, ilyenek pedig nem voltak, azért a czikkiró újból azt az óhaját fejezi ki, hogy nem kívánatos közönségünket olyan délibábokkal elkápráztatni, a melyek tüzetesebb vizsgálat mellett szétfoszlanak. II. A jogtörténet tanításának kérdésében Timon konklúzióival szemben (közölve Jogállam f. évi 189. 1.) Balogh kifejti, hogy a magyar alkotmány- és jogtörténet alapos tanulásán felül : á) a magyar jogásznak is ismernie kell lényegét azoknak a jogrendszereknek, a melyek Európában a honfoglalást megelőzőleg hosszú fejlődés alapján keletkeztek s a honfoglalás idejében hatályban voltak: b) ezeknek előadása a dolog természeténél fogva nem történhetik a későbbi magyar jogfejlődés keretében, hanem csak a Szent István-féle államszervezet tárgyalását megelőzőleg, tehát bevezetés gyanánt; cj a honfoglalás idejét követő nyugateurópai jogfejlődésből a magyar jogásznak is ismernie kell nemcsak egyes intézményeket (pl. a hűbériséget), hanem a vezető államok jogfejlődéséből mindazt, a minek ismerete a jogtörténeti kiképzés, az általános jogászi látkör, vagy szakmájának megértése szempontjából nélkülözhetetlen. Ez egyébként nem valami uj kívánság, mert a budapesti egyetemen ezt a jogfejlődést 1865 óta, a kolozsvári egyetemen és a jogakadémiákon pedig felállításuk, illetőleg évtizedek óta előadták. Nem helyesli a czikkiró Sohm lipcsei tanárnak azt az eljárását, hogy ámbár Timonnak a Jogállam f. évi 176—177. 1. tett kijelentései szerint egyáltalában nem volt informálva a felől, hogy a magyar egyetemeken és jogakadémiákon egyetemes európai jogtörténet czim alatt évtizedek óta mit adtak elő ; habár továbbá Hajnik könyvének sem tartalmát, sem módszerét, sem rendszerét nem ismerte, e könyvből egy betűt sem olvasott, ezt a tanszakot mégis «képtelenség»-nek nevezte. A czikkiró utal arra, hogy hazai jogtanárainkon kivül több igen neves külföldi tudós tárgyalja munkáiban az egyetemes jogfejlődést, még pedig nemcsak a középkori európai, hanem (pl. Kohler) az ókori kultúrnépek jogrendszerét is, tehát három világrésznek évezredekre terjedő egész jogfejlődését. Mit felelnének ezek a tudósok, kérdi a czikkiró, ha Timon az ő munkásságukat valamelyik német folyóiratban «képtelenségnek)) nyilatkoztatná?