Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. maradványai még a inról vizsgálat alakjában a modern perben is kisértenek. Az Ítélőbíró kizárólag ama kérdés felett dönt, vajon vádlóit bűnössége be lett-e bizonyítva vagy nem. ítéletének minősége a felmentés vagy elitéiés tényéből ki nem vehető. Az itélő biró tehát ítélete tartalma iránt nem érdekelt; legalább ez az elfogultság nem szükségszerű következménye eljárásának. Egészen más probléma előtt találja magát a nyomozó hivatalnok. Igen sok esetben nyilvánvaló, hogy bűntett követtetett el (betöréses lopás, gyilkosság, testi sértés, gyújtogatás, magánokirathamisitás stb.), de a tettes ismeretlen. Minél hamarább és minél biztosabban keriti kézre ez utóbbit a nyomozó hivatalnak, annál jobban teljesiti kötelességét. Nem állott feladatának magaslatán, ha a tettest egyáltalán nem tudta kinyomozni.* Az itélő és nyomozó functio e lényeges különbségekből és annak psychologiai visszahatásából az itélő, illetőleg nyomozó hivatalnokra szükségszerüleg következik, hogy annak a kérdésnek megoldásánál, vajon gyanusitott követte-e el a terhére rótt büntetendő cselekményt, nem járhat el kellő elfogulatlansággal oly személy, kinek a kérdés igenleges megoldását hivatásánál fogva kívánnia kell. Mekkora túlbecsülése a birói elfogulatlanságnak kellett tehát ahhoz, hogy a törvényhozó a nyomozás és ítélkezés functióit egy személyben egyesítse és mily emberfölötti igényeket támasztott a törvény a birói éleslátásához, ha feltételezte, hogy az igazságot az inquirens jegyzőkönyveiből is merítheti. Az inquisitorius pernek évszázadokon át tapasztalt visszaélései nem maradhattak reactio nélkül. Mint sok esetben, a bajt felismerték, de annak forrása iránt tévedtek. Nem a nyomozó és itélő tevékenység összeférhetetlensége s nem is a közvetlenség és szóbeliség hiánya vitás tényállás eldöntésénél: a jogi kép-ettség és a hivatalnoki minőség szerepelt a törvény* V. ö. a kétféle functio belső különbségeit illetőleg «az előzetes eljárás relormjáróln irt tanulmányomat. Budapest, Pfeifer Ferdinánd. 1895., 71. s. köv. 1.