Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A törvényhozás müvészetéről

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. A mint látjuk, a régi és az uj jog közötti versenygésben az előbbi mellett döntött a gyakorlat azokban a kérdésekben, melyekben a szabadalmi törvény szélesebb hatáskörrel és nagyobb discretionárius hatalommal ruházza fel a biróságokat. Másrészt a szabadalmi törvényt abban a részében, hol a birói belátás és egyéni mérlegeléssel szemben a tévedés és helytelen felfogás távoltartásáról gondoskodott és az összesség érdekeit is fájdalmasan érintő birói tévedések helyreigazítására lehetőséget és módot nyújtott: a bűnvádi perrendtartás által hatályon kivül helyezettnek tekinti a gyakorlat. Ugyanazt a pert, melyet addig a iény- és jogkérdésben a kir. Curia, azontúl minden irányban a kir. törvényszék dönti el jogerősen. Ebben a tekintetben nincs különbség a szabadalombitorlás és más kihágások között, íme egyike azoknak a példáknak, melyekben a törvényhozó technikai mulasztásainak áldozatul esik a fejlődés folytonossága és a törvényhozó oltalma alá helyezett közérdek megóvása. Az imént említett és fentebb felsorolt technikai hibák különösen oly codificatorius munkálatoknál észlelhetők, melyek az anyag egységes feldolgozásának előnyeiben nem részesültek. Törvényhozási műveknél a munkamegosztás rendszerint az elvi összefüggés és a technikai összhang rovására érvényesül. E szabály ellen belső és külső okokból szoktak véteni. Azt hiszik, hogy az elmélet és gyakorlat férfiainak közreműködése nem nélkülözhető oly szerves alkotásoknál, melyeknek sikeréhez a belső összefüggés ép oly szükséges, mint az adott viszonyok számbavétele. Tényleg azonban a theoretikai képzettség és gyakorlati jártasság egyesítése egy személyben az — «inter empiricam et rationalem facultatem conjugium verum et legitimum», hogy Verulami Baco szavaival éljek mely e téren kifogástalan és áldásos működésre minősít. Oly országnak, mely e két tulajdonság birtokában levő szakférfiúval nem rendelkezik vagy őt felhasználni nem akarja, rendszerint nincs oka hivalkodnia törvényeivel. Már kettőnek — egy theoretikusnak és egy prac-