Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A törvényhozás müvészetéről

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. 243 nyújt át, melynek kitöltésénél majd az általános szabály sérül meg, majd a változott viszonyok nem találnak megfelelő méltatásra. Különösen kerülendő ez eljárás egy jogi mechanismus berendezésénél, melynek helyes működéséhez az egyes alkatrészek szabatos összeillése feltétlenül szükséges. Ebben a tárgyban sok tanulságot meritettünk a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényből, mely túlságos mértékben felhasználja a «megfelelő alkalmazási) blankettáit. így pl. sok vitára adott okot a Bp. 396. §-ának «megfelelő alkalmazása*) a semmiségi panaszok elintézésénél (Bp, 430. §-ának utolsóelőtti bekezdése). Az előbbi szakasz egyik rendelkezése szerint az egyedül a kir. ügyész részéről vádlott terhére felebbezett ügy iratait a kir. törvényszék, illetőleg a kir. Ítélőtábla a kir. főügyésznek küldi meg, a ki vagy hozzájárul a felebbezéshez, vagy azt visszavonja. A koronaügyész viszonya a kir. főügyészekhez, illetőleg kir. ügyészekhez megfelel-e annyira a kir. főügyész és a kir. ügyészek közötti viszonynak, hogy a koronaügyész visszavonhatja a kizárólag a vádhatóság részéről bejelentett semmiségi panaszt?! E fölött sokat és sokan vitatkoztak és különböző nézetek nyilvánultak a «megfelelő alkalmazás*) mikéntje tárgyában. A gyakorlat bizonyos ingadozás után a koronaügyész szélesebb hatásköre mellett döntött, és ha tekintetbe veszszük, hogy a kir. Curia —• a megfelelő alkalmazást is analógia utján kiterjesztvén — a vádlott vagy védő részéről bejelentett semmiségi panasz visszautasítása után is, hivatkozással a Bp. 396. §-ára, közli az iratokat a korona-' ügyészszel: méltán fel lehet vetni azt a kérdést, hogy a •megfelelő alkalmazás" közben nem párolog-e el észrevétlenül a Bp. 387. §-ának második bekezdésében foglalt sarkalatos eljárási elv, hogy «a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt felebbe^és, mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő Egyáltalán szolgáljon zsinórmértékül a törvényhozónak, hogy inkább kétszer mondja meg ugyanazt, semhogy általános kijelentések szoros megs^ivlelésében bi^ék. Különösen az alaki jog szabályozásánál az eljárás egyik szakára vonatkozó rendelkezé-