Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - Az ügyvédség jövője

AZ ÜGYVÉDSÉG JÖVŐJE. vÍ7sgák számát és szigorát, a dijakat és illetékeket pedig srófollák föl a lehetetlenségig: azért ez a kar nem fog apadni és hatezer ügyvédből tiz év alatt hétezer lesz. Mert itt a rendszerben alkotványos betegség van és bármit szónokoljunk is liberalismusról és szabadságról: a hol a szervezet nem adja meg a lehetőségét annak, hogy keretén belül az egyén a maga megélési feltételeit megtalálhassa, ott a szervezetet fel kell bontani, mielőtt az összes egyének elpusztulnának. A természet is igy cselekszik a maga összetételeivel. A mely szervezet a maga sejtjeinek nem bírja tovább a föntartását, az fölbomlik, hogy elemei más alakulásban keressék üdvüket és jövőjüket. Lessük meg már egyszer a természetet az ő bölcs munkásságában és tanuljunk tőle kormányzási és életmüvészetet, tőle, a ki nem szónokol, nem czikkez, nem liberális és nem demokrata, még csak nem is szerelmes a maga alkotásaiba, sőt nem is következetes, hanem örökösen kísérletez, elemez, újra elegyít és újra bomlaszt, míg a voltnál jobbat ki nem talált. A szabad ügyvédség kettős fictió. Ha már a szabad mozgás általános lehetőségét az állam megszorító törvényei fictiónak minősitik, az ügyvédségé kétszeresen leminősül a maga külön megszorító törvényei alatt. Mind a mellett ennek a kétszeresen lefokozott cselekvési szabadságnak is lehettek kilátásai, mikor az 1874. évi Rendtartást készítették, a mikor ugyanis egy ifjú ország a maga visszaszerzett cselekvési szabadságának erőtől duzzadó optimismusában maga előtt csupa föllendülést és anyagi jólétet látott felfakadni s a mikor kevesek voltak az ügyvédek, de sok az Ígérkező teendő. Ám azóta felduzzadt az ügyvédek száma és lesoványodott a teendő. A cselekvési szabadság fictiója mellett fictiónak bizonyult a cselekvési képesség is, a legrémesebb pedig, mert a gyomorra fekszik és az értelmet elhomályosítja. Ennyi fictiót már a kultúrember sem bír el, az ügyvédség legkevésbbé, mert neki e mellett kötelessége előkelően éhen veszni.