Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. 9 tekintetbe nem vétele!) és pathologikusnak nyilvánítják a természetes és régóta mutatkozó tünetet.* Vagy talán a magánjogi törvénykezési forgalom igen tekintélyes hányadát nem szolgáltatják-e azok a perek, melyekben sem a jog-, sem a ténykérdés nem vitás, hanem az adós fizetni nem akar vagy nem tud) Még szomorúbb azonban a törvényhozói előrelátás ily fogyatékosságánál az utolsó évek folyamán még a kir. Curiánál is lábra kapott irányzat, mely az administratio bajait a bíráskodás utján akarja orvosolni. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetése utáni időben a kir. törvényszékek — hogy az imént emiitett két typikus példára visszatérjek -— a törvény ellenére tanácsülésben intézték el a bűnösség kérdésében bejelentett felebbezést, ha vádlott beismerésben volt, ugy okoskodván, hogy csakis a büntetés kiszabását akarja megtámadni. A kir. Curia egyik büntető tanácsa pedig még most is — a semmiségi panaszok elfogadása tárgyában mindegyik tanács külön gyakorlatot folytat! — visszautasítja a B. P. 38^. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, ha vádlott tagadásban volt, mert ilyenkor azt vélelmezi, hogy a bizonyitási kérdést akarja megtámadni, mit a törvény nem enged meg iB. B. 4^7. §. első bekezdés.). II. Azokat az igénveket, melyeket ember- és szakismeret, körültekintés, előrelátás és combinatio tárgyában, a gyakorlati élet a törvényhozóval szemben támaszt, még tetemesen fokozza az a körülmény, hogy csak a bíró közvetítésével valósulhat meg a jogi szabály. Az élet és a törvény közé ily módon egy műszer lép, melynek kezelése sok tapintatot, rendkívüli ügyességet és első sorban magának a műszer természetének beható ismeretét feltételezi. Különösen ez utóbbi kellék hiányában a törvényhozó csak elhangolhatja a kényes műszert, de játszani nem tud rajta. A biró psychologiája még nincsen megírva — attól tartok, még komoly kutatás tárgya sem volt - - s ennélfogva * Vargha Ferencz is patlwlogikus tünetet lát a semmiségi panaszok nagy számában. V. ö. Jogt. Közi. 1904. évi 22. sz. és Büntetőjog Tára XLIX. 4. sz.