Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

228 BÍRÓI GYAKORLAT. hogy az idevágó mulasztási bűncselekmények elévülését a büntető jog szabályai értelmében nem a mulasztás elkövetésének napjától, hanem attól az időtől kell számítani, midőn az előidézett jogellenes állapot megszűnt. Szerinte az én ellenkező nézetem nem egyéb, mint az én «egyik alaptévedésem.", a mely azon alapul, hogy «teljesen figyelmen kivül hagyom azt a distinctiót, a melyet de lege lata is meg keil tenni a rögtönös és folytonos bűncselekmények közt)).* Nem kellemes feladat az ily apodiktikus bírálattal szemben vitába bocsátkozni, mert hiszen ilyenkor a vita arra a nem tudományos és nem érdekes kérdésre terelődik át, hogy melyikünk hagyott figyelmen kivül olyasmit, a mit nem lett volna szabad figyelmen kivül hagynia. Azonban másrészről épen a bírálat apodiktikus volta az, a mi kötelességemmé teszi, hogy ne térjek ki a vita elől. Birálóm szerint a folytonos bűncselekmények elévülése, akár tartós cselekvés, akár tartós mulasztás utján követtetnek el, attól a naptól kezdve számíttatik, a mikor az előidézett jogellenes állapot megszűnt. Ezek közül a fenforgó kérdés szempontjából csak a mulasztási bűncselekmények elévülésének kezdőpontja fontos, mert ezek analógok a kereskedelmi törvény szerint büntetendő mulasztásokkal. Dr. Doroghi az ő jogmagyarázata bizonyítékául egyedül Balogh Jenőnek a folytonos és folytatólagos bűncselekmények tanáról szóló értekezésére hivatkozott. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy erre a műre, mely 1885-ben, tehát a büntető törvénykönyv hatályba léptének első idejében jelent meg, és melynek czélja a kérdés teóriájának . kifejtése volt, joggal hivatkozhatik ugyan dr. Doroghi, mint egy kiváló büntetőjogi írónk felfogására, de nem hivatkozhatik mint olyanra, a melyben foglalt nézetek a létező jogfelfogással mindenben megegyeznek. De különben Balogh Jenő az emiitett értekezésben ott, a hol a folytonos bűncselekmények elévüléséről szól, megemliti, hogy vannak az övétől eltérő nézetek, és a saját nézetének helyessége mellett a gyermekrablás és a kettős házasság bűncselekményének megemlítésével és ezek természetéből vett érvekkel érvel, a mulasztási bűncselekményekről pedig az elévülés szempontjából nem tesz külön emlitést. Ellenben Edvi Illés Károly, a ki a mulasztási bűncselekmények elévüléséről külön megemlékezik, idevonatkozólag a következőket mondja: «A folytatólagos bűntetteknél az utolsó cselekmény bevégzése után, a tartós jogellenes állapotot előidéző delictumoknál, a minők pl. a jogtalan letartóztatás, ez állapot megszűnése után kezdődik az elévülés, a mulasztási büntetendő cselekményeknél pedig akkor kezdődik, mikor a lettes kötelessége teljesítését bűnös szándékkal elmulasztotta, vagy mikor a teljesítés lehetetlenné vált)).** * Jogállam, 190^. II. füzet 148. lap. ** A bünletőtörvénykönyv magyarázata II. kiad. 1894. I. köt. 40^. lap.