Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 2 2 I tanilag mérlegelve főleg azokat a körülményeket, hogy a ház, melynek meggyújtásához vádlott minden előkészület nélkül s tanuk szemeláttára fogott, saját és családja lakául szolgált, s abban összes ingó vagyona elhelyezve volt; a tettet megelőző dorbézolás közben a gyujtogatási szándéknak legkisebb jelét sem adta, a háztetőnek csekély mérvű meggyújtása után pedig a szobába bement, lefeküdt s nyugodtan elaludt. A tanukkal bizonyított arra a körülményre, hogy vádlott «nem tántorgott'), a tanuk józanságába vetett kételyen kivül, a C. azért nem helyezett súlyt, mert «a test szabad mozgásának mérve az illetőnek individualitásához képest különbözik)). A felmentést ebben az esetben a C. nem az ((öntudatlan állapotra" hanem az elmetehetség megzavarására alapította. Egy esetben, a melyben a vádlott nején három késszurást ejtett, a tanuk áltai bizonyított oly fokú részegséget, hogy vádlott beszélni sem tudott, a C* beszámítást kizáró oknak azért nem fogadta el, mert a beismert cselekmény egyes részleteire is emlékezett. Erőszakos nemi közösülés esetében a másodbiróságnak bűnösséget megállapító ítéletével szemben felmentés (17030/82 sz. BJT. 6. k. 221. 1.): «tekintve, hogy a tanuknak vallomásai szerint vádlott közvetlenül az állítólagos cselekmény elkövetése előtt nagyon részeg volt s a vádlottnak ily állapotát jól ismerő tanuk a részegséget oly mérvűnek jelzik, hogy a miatt a vádlott nem tudta mit csinál». Fogolyszöktetés esetében (86. márcz. 26. BJT. 12. k. 199. l.)akir. itélő tábla ítéletéből elfogadott indoknak, «hogy vádlott a beszámítást s felügyeleti képességet kizáró részeg állapotban volt akkor, mikor a megszökött tcloncz kisérés végett neki átadatott)) azzal való kiegészítésével, hogy azért ((vádlott a tett elkövetése alkalmával akaratának szabad elhatározási képességével nem bírván, cselekménye a btkv. 76. §-a intézkedéséhez képest neki be nem számitható». Lopás esetében (98. jun. 18. Dtár 24. k. 5. 1.) azért, mert a vádlott terhére eső cselekmény elkövetése körül a nagy mérvben élvezett szeszes italok hatása alatt fellépett s a szabad akaratelhatározásra kizárólaghatott oly tünetek jelenségei mutatkoztak, melyeknél fogva az eltulajdonitási szándék teljesen bebizonyitoltnak nem vehető». 1889. jan. 8. (Dtár 22. k. 106. 1.) azért, «mert az országos közegészségügyi tanács megállapította, hogy a vádlott a vádbeli cselekmény elkövetése idejében a borszesz behatása alatt volt, s azt öntudatlan állapotban ösztönszerűleg hajtván végre, szabad elhatározási képességének birtokában nem volt s mert az a körülmény, hogy vádlott a vádbeli cselekményt megelőző és követő némely körülményekre visszaemlékszik: a cselekmény elkövetése pillanatában öntudatlan állapotát annál kevésbbé zárta ki, mert ezek a visszaemlékezések is igen zavartak és homályosaks. * 1884. jan. 29.