Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. Teljesen kimerítőnek ezt a felsorolást mondani nem lehet. Több törvény szükségesnek tartotia: «a törvény vagy az illetékes hatóság rendeletének kötelességszerű végrehajtását, mint a beszámítást kizáró okot kifejezetten kiemelni.1 Az elv különben annyira kétségtelen, hogy kifejezett kiemelésének hiánya a gyakorlatban kételyekre okot nem szolgáltatott. Sajnosabban nélkülözzük a részegségnek kifejezett szabályozását már csak az alcoholismusnak kétségtelen rendkívüli büntetőjogi jelentőségére tekintettel is. Hogy a részegség bizonyos fokon tul, a btkv 76. §-ának rendelkezése alá esik, mert az ott contemplált állapotot idézi elŐ, az kétségtelen ugyan s a birói gyakorlat ezt el is ismerte; de ép oly kétségtelen, hogy ezt kimerítő s a társadalmi jogrendet kielégítő szabályozásnak mondani nem lehet. Hogy a «véletlen részegség') eseteiben ez a szabály teljesen megfelel, az iránt komoly kételyek alig merülhetnek fel. De a tszándékos részegség»-ről ezt már kevésbbé lehet mondani; hát még a aczélzatos részegségről*, vagyis arról az esetről, a midőn valaki ép abból a czélból részegszik le, hogy — mint az olasz btkv 48. §-a mondja — «a bűntett elkövetését megkönnyítse, vagy arra, mint a beszámítást kizáró okra hivatkozhassék, vagy — Berner szerint — dolo malo leittasodik, hogy részeg teste a bűnös elhatározás eszközéül szolgáljon», a mely eset különösen mulasztás eseteiben rendkívüli jelentőséggel birhat, (Actio libera in causa)2 s a mely eset iránt az elméletben annyira eltérők a nézetek, hogy míg az egyik nézet az «actio libera in causa» elvet egész terjedelmében tudományos eretnekségnek bélyegzi,3 addig p. Geyer szerint az anya, a ki gyermekét magához veszi az ágyba abban a reményben, hogy álmában testével föléje kerül s megfojtja, ha ez tényleg megtörténik, gyilkosságot követ el. IV. Öntudatlan állapot. A beszámítást kizáró s a btkv 76. § ában meghatározott két oknak elseje: az öntudatlan állapot, mely miatt a tettes akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. Hogy jelesül a 76. £-nak eme zárszavai nem csak az elmezavarra hanem az öntudatlan állapotra is vonatkoznak, az iránt kételyek nem merültek fel. Az «öntudatlan állapot» s az «elmezavar» között az általánosan elfogadott s gyakorlatilag leghasz1 így az olasz btkv. 49. g-a azzal a kiegészítő intézkedéssel, hogy ha a közhivatalnok rendeletének végrehajtásában elkövetett cselekmény büntetendő cselekményt képez, a büntetőjogi felelősség a közhivatalnokot terheli, a ki a rendeletet adta. Rövidebben, de kimerítőbben fejezi ki magát a svájczi javaslat, melynek 18. §-a szerint • jogos cselekmény* (acte licité) vezérszó alatt: «nem büntethető az, a ki büntetendőnek nyilvánított cselekményt jogosan (étant dans son droit — befugterweise) követ el. 2 A vasúti őr holtrészeg állapotba helyezi magát, hogy a szabályszerű jelzés megadására képtelenné váljék, a mivel a vonatot a legnagyobb veszélynek teszi ki. (btkv 4?6. g.J 5 Nem gondolván meg, hogv nézetük az iszákosságnak adott privilégium minden fajta büntettek elkövetésére.