Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

AZ ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET TANÍTÁSA. 181 ellenem oly igaztalanul emelt, mert azt már B. ur sem fogja tagadhatni, hogy a nemzeti exclusivitás vádjának elbírálásánál a külföldi szakemberek illetékessége kifogás alá nem eshetik.* Azt azonban nem akarom és nem fogom letagadni, hogy könyvem erős nemzeti öntudattal, a magyar nemzet hatalmas államalkotó és jogalkotó képességének tudatával és a forrásokon alapuló ismeretével van megirva, de szerintem az olyan magyar jogtudós, a ki ezekkel az előfeltételekkel nem rendelkezik, az ne is fogjon a magyar alkotmány- és jogtörténet megirásába avagy érdemleges bírálatába. Azt a «hazafias öntudatot*), a mely könyvemben megnyilvánul s a melyet B. ur annyira kifogásol, a külföldi szakemberek is látták és mérlegelték, de azért egyikük sem találta azt olyannak, a mi könyvem tudományos értékét leszállítja, sőt ellenkezőleg valamennyien dicsérőleg emelték ki, a mint azt Stoerk, Laband, Del Vecchio, Twardovs-ky és mások bírálatai igazolják. Hosszasan foglalkozik B. ur az «Egyetemes európai jogtörténet*) mivelésének szükségességével a~ alapos jogászi képzés szempontjából s e tekintetben jóformán kizárólag a bünietőés perjogot tartván szem előtt, egyfelől iparkodik könyvem fogyatékosságát kimutatni, másfelől egész sorozatát adja elő a büntetőjogi és perjogi intézményeknek, a melyek szerinte részint a középkori, részint az ujabbkori fejlődésben előadandók s a melyek nagy része azonban, mert a magyar jogfejlődésben fel nem találhatók, csakis az ('Egyetemes európai jogtörténet)) keretében tárgyalhatók és tárgyalandók. Kifogásolja különösen azt is, hogy könyvemben a büntető- és perjogi intézmények fejlő* Szándékosan hivatkozom külföldi szakemberekre a nemzeti exclusivitás vádjának visszautasításánál, pedig hivatkozhatnám magvarokra is. igy a többek között Nagy Ernő kolozsvári egyetemi tanárra, a ki ezeket mondja : «A második könyvben igen tartalmas fejtegetéssel szól a keresztény vallás fölvételéről és annak jogi következményeiről, továbbá a király és az egyház közti viszonyról, valamint mesterileg vádolja a külföldi eszmék behatását a magyar nemzet közéletére. Itt ismerteti a hűbériséget is lényegében, példát ad, hogy miként lehet idegen intézményeket is a magyar jogtörténet keretében tárgyalni, a hol erre a teljesebb megvilágítás czéljából szükség van.» Jog állam III. évf. IX. füzet 557. lap.