Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

AZ ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET TANÍTÁSA. '79 íme álljon itt szó szerint egyik aligha eléggé megfontolt kifakadása: «de akármilyen «hazafias öntudat» feszítse is keblünket, óvakodjunk minden tudományos valótlanságtól, mely a hallgatónak nemcsak igazságérzetét sérti, hanem a tudomány komolysága iránt érzett tiszteletét is csökkenti.» Majd azt állítja, hogy én könyvemben a nyugati népek jogéletének behatását a magyar jogintézmények fejlődésére figyelmen kivül hagyom, pedig a velem ellentétes nézet képviselői nagybecsű és szakavatott dolgozataikban (a melyeket szerintem is kár közzé nem tenni) alaposan beigazolják, hogy «a magyar jogtörténet müvelése csak a nyugati jogfejlődés ismerete alapján lehetséges.» stb. stb. Hogy e vádak is mennyire alaptalanok és igaztalanok, arról első sorban könyvem c^imé tanúskodik, a mely ekként hangzik: «Magyar alkotmány- és jogtörténet tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére.)) Tanúskodik továbbá a jogtörténet tanításáról irt értekezésem, a melyben utaltam könyvem 4-ik lapjára, a hol világosan ki van fejtve, hogy «a magyar jogtörténetirónak ismernie kell a szomszédos népeknél a középkorban uralkodó jogeszméket és intézményeket, mert csak igy lesz képes a magyar nép jogéletének, köz- és magánjogi intézményeinek fejlődését kellő világításba helyezni, csak igy állapithatja meg, hogy az egy bizonyos korszakban fennállott magyar jogintézmények mennyiben tekinthetők a magyar nemzet szellemének és képességének önálló eredményei gyanánt s mennyiben vezethetők a^ok viss\a a s\oms\édos népeknél uralkodó jogintézmények behatására. Éppen azért e tanszak (t. i. a Magyar alkotmány és jogtörténet) megalkotásánál folytonos tekintettel kell lenni a szomszédos államok és pedig különösen a nyugati államok jogfejlődésére.* Mindehhez járul még az is, hogy könyvem egyik §-a egyenesen eme czimet viseli: «Az idegen jogok behatása a magyar jogéletre.)) (III. köt. 1. fej. 4. §.) Ezek előrebocsájtása után könyvem bármelyik tárgyilagos olvasójával együtt ismét bámulva kérdhetem, miben áll hát az az exclusiv nemzeti álláspont, a melyet én a magyar jogászifjuság megrontására hirdetek? hol van az a «nemzeti szinüre