Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

• 76 TIMON ÁKOS mértékben kérdezendő. Sőt egyes jogi tanintézetek, igy a kolozsvári egyetem jogi kara is, már akkor arra a messzebbmenő és egyedül helyes álláspontra helyezkedtek, hogy a jövőben csak a «Magyar alkotmány-és jogtörténet* kérdeztessék tekinlettel a nyugat-európai jogfejlődésre. Innen kezdődik ama küzdelem Hajnikkal és követőivel szemben a «Magyar alkotmány- és jogtörténet »-nek, mint önálló jogi tanszaknak érdekében, a mely engem, B. ur nézete szerint (186. lap) saját álláspontom mellett elfogulttá tett s a mely elfogultság következtében Sohm-ot nem «teljesen tárgyilagosan)) informáltam Hajnik «Egyetemes európai jogtörténetének)) tartamára nézve Kifogásolja továbbá Sohm eljárását azért is, mert magyarul nem tud, mert sem Hajnik-nak tankönyvét, sem a magyar jogfejlődés «alapjait és főirányait»> nem ismerheti. Kifogásolja még azt is, hogy miért épen Sohm-hoz fordultam, a kinek nézetét úgyis ismertem és nem Kohler berlini tanárhoz, a ki szerinte lénvegesen más választ adott volna. Hosszasan fejtegeti a jogtörténet egyetemes irányú müvelését, beszél ázsiai és európai egyetemes jogtörténetről (!), a melyet külföldi irók müveinek, majd idéz egy nagy csomó külföldi irót, a kik részint bölcseleti, részint történeti tényleges alapon az összehasonlító jogtörténetet müvelik. Ismételten hangoztatja a nyugati népek jogintézményeinek behatását a magyar nemzet jogéletére, a mi szükségessé teszi azok ismeretét s e fejtegetései során ismételten azt a vádat emeli ellenem, hogy én Sohm-ma\ együtt az exclusiv nemzeti álláspontra helyezkedem, hogy nemzetem ifjúságának jogi tanultságát (ugy mint egyik vezérczikkiró) ((nemzeti szinüre mázolt kinai fallal óhajtom körülvenni.)) Mindezekre a téves állitásokra és vádakra csak röviden és összefoglalva kívánok válaszolni. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Sohm-ot semmiképpen nem informáltam, mert erre nem is volt szükség, miután akkor már Sohm ismerte könyveméi, a melynek tudományos értékéről elismerőleg nyilatkozott, ismerte tehát a magyar