Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

BÍRÓI GYAKORLAT. 149 részvényeket a tényleg befizetettnél magasabb összegről állítják ki. Ellenben folytonos büncselekvények: a K. T. 21., 218. §. 2., 7. és a 221. §. 1. pontjának első két, továbbá 2., 5. és 4. pontjának esetei. Ez utóbbiakban a cselekvény elévülése akkor veszi kezdetét, ha a mulasztás pótoltatott. A mit tehát dr. Reichard ur mint reformot óhajt, az megvan ma is, és ezzel megdől a Btk. elévülési szabályainak alkalmazhatósága ellen felhozott főérve. Hátramarad még az emiitett értekezés ama részeinek bírálata, melyek de lege ferenda terjesztenek elő javaslatokat. Egy részükkel: azzal, a mely a folytonos büncselekvények elévülésének kezdőpontjával foglalkozik, az imént végeztünk, kimutatván, hogy e tekintetben a mai jogállapot is az, hogy az elévülés a jogellenes állapot megszűnése előtt kezdetét nem veszi. Másik javaslata az emiitett értekezésnek, hogy a K. T. 218. és 219. §-ban foglalt «rosszhiszemű** cselekmények elévülése addig ne vegye kezdetét, a mig felfedezhetővé nem vált.** Ezt a conclusiót sem fogadhatjuk el. Mert, a mint már fentebb jeleztük, e cselekmények egyike sem olyan, a mely súlyosabb, mint a Btk-be ütköző az a cselekmény (Btk. 555., 561., 414., 416. §§.), melynek tényálladéka rendszerint consumálja a K. T. felhívott szakaszainak tényállását. Már pedig visszás helyzet az, ha a súlyosabb cselekmény elévülése hamarabb következnék be, mint az enyhébbé. Az a megoldási mód, melyet dr. Reichard ajánl, t. i. hogy az elévülés csak az illető cselekmény felfedezhetőségétől kezdődjék, lényegileg nem jelent mást, mint az elévülés kitolását a cselekményekre nézve, szemben a Btk.-ben meghatározott vétségekkel, illetőleg a Kbtk. kihágásaival. Nem szólva arról, hogy mennyiben ajánlatos általában az elévülésnek a mai jogrendszerben elfogadott fix kezdőpontját a «felfedezhetőség» labilis kezdőpontjával felcserélni, nem találunk semmiféle okot arra nézve, hogy a szóban forgó cselekmények, melyek szerintünk általában a Btk., illetőleg a Kbtk. általános szabályai alá esnek, épen e kérdésben vettessenek külön szabályozás alá. Nem érv ez ellen az a körülmény sem, hogy enyhébb büntetés (elzárás, 500 frton aluli pénzbüntetés) kiszabása esetében az elévülés már ó hó, illetőleg a kiszabott büntetésé 1 év (Kbtk. 31. §.), vagy hogy az elzárási büntetéssel sújtott cselekmény elévülése hamarabb következik be, mint a 500 frton felüli pénzbüntetéssel sújtott cselekményé — lévén ez utóbbi már vétség — mert ez az inconvenientia más a Btk. és a Kbtk. szabályozása alá eső cselekménynél is gyakran előfordul, s igy ez az érv szól — és nem alap nélkül — a hármas felosztás ellen, de nem lehet ok arra, hogy épen ezt a delictum-csoportot más jogi elbánás alá vegyük. * Helyesebben szándékos, mert a mulasztás is lehet rosszhiszemű; a rosszhiszeműség tehát nem elválasztó szempont. ** Reichard id. helyen 4S- o d.